Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

- László, bocsáss meg nekem. Alig néhány órája ismerjük egymást, mégis valami melegséget érzek irántad a szívem mélyén. Te egészen más vagy, mint a többi falusi legény... - Hirtelen elhallgatott, mint ha valami rosszat mondott volna, majd elpirulva folytatta: - Jaj, miket beszélek! Szégyellem magam - mondta vörösre pirulva a leány.

Ebben a pillanatban ütötte a toronyóra a fél tizet. Mariska húgai után rohant, és elvegyült a templom téren gyülekezők sokaságában. László egy pillanatig tanácstalanul állott magára hagyva. Ő is valami melegséget érzett egész testében. Érezte, hogy e szép leány hódolata a vártnál sokkal korábban és egyszerűbben érkezett. Azt azonban akkor még nem tudhatta, hogy a közeli farsang idején Mariskát az alsólendvai Szent Katalin templom oltárához vezetheti. Ennyire gyorsan lebonyolított házasságra még a falu legidősebbjei sem emlékeztek.

46