Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
Karácsony varázsa Bármilyen is a mindennapok hangulata, a karácsony az embereket mindig melegséggel tölti el. A Zala megyétől elcsatolt Mura menti magyar falvakban az emberek nagyon reménykednek, hogy talán a Jézus születése az ő sorsuk jobbra fordulása szempontjából is változást hoz. Bíztak benne, hogy az egy évvel korábbi, éppen Karácsony napján bekövetkezett első szerb megszállás évfordulóján történik valami, ami segíthet nyomorúságos helyzetükön. Meg voltak győződve, hogy Magyarország nem felejtette el őket. A reményt főleg az éltette bennük, hogy több alkalommal is vállalkozott néhány bátor katona, aki a demarkációs vonal másik oldaláról betört a megszállott területre, és saját szerény lehetőségeivel igazságot próbált szolgáltatni. Mindez persze nem járt sikerrel, de talán majd - remélték az emberek - éppen az ünnepek alatt történik valami rendkívüli. Erősen fújt az északi szél az éjféli misére indulók hátába. Kiss László a sógorával és a szomszéd Lajos bácsival sietett az alsólendvai Szent Katalin plébániatemplomba. A hó is lassan esni kezdett, ezért az amúgy is sötét falusi utcán alig lehetett valamenynyit látni. Sokan mentek a misére a szomszédos faluból is, akiknek mintegy két kilométerrel hosszabb utat kellett megtenni. Az úton két-három furcsa alakkal találkoztak, akikről nem tudták, hogy kicsodák, azonban abban az időben az rendszeres eseménynek számított. Útközben is arról beszélgettek, hogy miként lehetne a helyzeten változtatni. Lajos bácsi meg volt győződve, hogy a Párizsban elfogadott határozatokat a magyar kormány nem fogadja el, hiszen az egyet jelentene a nemzet öngyilkosságával.- Csak azt nem tudom, miért várnak ennyit. Jöjjenek már ide kicsit nagyobb csapattal, akkor mi is azonnal melléjük állunk és a pokolba riasztjuk ezt a betolakodó társaságot. A múltkor is Rédicsről csupán tizen-tizenöten jöttek, és majdnem mégis sikerült a visszafoglalás - szólt hangosan az egyébként is erős termetű, mély hangú ember.- Amíg haza nem értem, nem hittem a híreknek. Mi, akik a magyar Szent Korona országai kötelékeiben harcoltunk, becsülettel végeztük a feladatunkat. Még elképzelni se tudtuk, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Most azonban a saját bőrömön érzem ezt a meg-36
