Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

Vagy nincsen mindez így? - tűnődött magában. Nem lehet, nem lehet — mormogta. A hazát mégsem lehet fegyverrel, csellel és más hódító eszközzel elvenni. A haza nem ilyen-olyan határok, pláne önkényesen húzott határok között van, hanem a haza az emberek szívében, tudatában lakozik. A Mura mente a magyar haza része, és oda ő, aki életét ezerszer tette kockára érte, mindig büszkén hazamehet.

Óriási küszködés zajlott az elgyötört fiatalemberben. Többször hangosan mondott valamit anélkül, hogy zajos viselkedésének tudatában lett volna. Fel sem figyelt rá, hogy ilyenkor a körülötte ülők vagy járókelők furcsa pillantásokat vetettek feléje. A könyörtelen helyzetet minden érintett ember valamennyire átérezte, azonban leginkább azok az egykori katonák élték meg szinte kilátástalan csüggedéssel, akik a haza, tehát Magyarország zászlaja alatt harcoltak a világháború különböző harcterein. László emlékezetében újra és újra visszatértek azok a bajtársak, akik nem élhették meg ezt a csúfos időszakot. Azokra emlékezett, akik ott pihennek Galíciában, Oroszországban és a Piave mentén, és akiknek nem kell megalázkodni, hogy egy elcsatolt területre bejuthassanak. A földet, amelyért ő harcolt, most azok a szerbek birtokolják, akik korábban az ellenség voltak. Kegyetlen világ! Hirtelen úgy érezte, hogy jobb lenne valahol halottként - akár idegen földben is - pihenni, és mindezt a gyalázatot esetleg csak a mennyből figyelni. A másik pillanatban viszont arra gondolt, hogy talán vissza kellene fordulni, visszautazni Budapestre vagy még tovább, valahová Heves megyébe, és ott megkeresni Németh Andrást.

Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy elindult abba az irányba, amerre szülőfaluja van. Ismerte a járást, hiszen egykor, tizenkét éves gyermekként édesapjával kétszer is megjárta a megyeszékhely és a szülőfaluja közötti utat. Két nap alatt meg is fordultak gyalog. Sőt vonattal is utazott egyszer erre, ami olyan élmény volt számára, amilyenben addig még nem volt része. Minden kétely és lelki viszontagság ellenére úgy érezte, hogy neki a szülőfalujában a helye. Érthetetlen volt számára, hogy a családi ház és a környék neki ne a magyar hazát jelentse. Ha ideiglenesen meg is szállták a vidéket, gondolta, az ilyen aljas cselekmény nem lehet hosszú érvényű.

A megyeszékhelyről normális körülmények mellett gyalog mintegy hatórányi állandó járás az út Alsólendváig. Ebben az idö-24