Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
ban az is, hogy rátörtek valamelyik falura, és erőszakkal szereztek némi ételt. Az ilyen kényszer-agresszivitás más hadseregekre is jellemező volt, és nem a másik nép iránti ellenszenv váltotta ki azt bennük, hanem az éhség. Néhány percig nem szóltak egymáshoz. Talán az éhes gyomor hatására, vagy valamilyen belső indítékból András közben azt a dalt dudorászta, amelyet bevonulásuk előestéjén, majd a lövészárkok nyugodtabb zugában már számtalanszor elénekeltek: Hideg szél fúj, édesanyám, hozza ki a kendőm, /még az éjjel felkeresem a régi szeretőm, /kiállók a kapujába, / kibeszélgetem magamat véle utoljára... A dalocska a világháborús időszakban vált valamennyire slágerré, a monarchia hadseregében harcoló magyar katonák egyik közkedvelt énekévé. László is - szinte ösztönösen - csatlakozott barátjához, ő is mormolni kezdte a dalt. Utána ismét hosszú csend következett, amely talán egy-két percig tartott, azonban a feszültségekkel és a fáradsággal küszködő fiatal katonáknak rendkívül hosszúnak tűnt.- Azt mondták, hogy a következő napokban az őrség létszámát csökkentik. Nem tudom miért tervezik azt, azonban attól tartok, hogy a vezérkar valami rosszban sántikál - törte meg a csendet Bandi.- Kedves barátom, aztán számodra most már mi a rossz? Számíte már nekünk, ki nyeri meg ezt a nyavalyás háborút? A legjobb lenne mielőbb kikerülni belőle és valamilyen emberhez méltó életet kezdeni - válaszolt László.- Én viszont amondó vagyok, hogy most már ne adjuk fel a harcot! Annyi bajtársunk veszett el, óriási a nemzet embervesztesége, már csak ezért sem küzdhettünk eddig hiába!- Nem értek ugyan sokat a politikához, de azt azért észlelhetjük, hogy nagyon nagy a bennünket körülvevő túlerő. Bárcsak ezek az amerikaiak ne léptek volna be a háborúba, akkor talán sikerülhetne a tervünk - szólt reménytelenül László.- Bizony, bizony! Pedig az amerikaiak között talán a mi magyar véreink is ott harcolnak. Ellenünk! Istenem, hiszen csak a mi vidékünkről az elmúlt években mennyien költöztek el tengeren túlra. Úgy látszik, mindenki mi ellenünk, a magyarok ellen szövetkezik. A végén még mi leszünk a bűnbakok?! Pedig ha az a késmárki szász tiszt igazat beszélt, a mi vezetőink a kezdet kezdetén nem is igen akarták ezt az öldöklést - bosszankodott András, majd foly-9
