Varga József: Az apró pásztortüzek bennem égnek… (Lendva, 2005)
…A te drága lényed boldogítsa éltem!
A dombok incselkedő rejtelmeiben mámorosán öleltelek. Vadcikláment szőttem barna hajtincseidbe. Öleltelek, csókoltalak, nem törődve az irigy világgal, a büszke fenyő gúnyos mosolyával, a fölöttünk köröző lármás madársereg zajongásával. Csak őrülten szerettelek... S a fehérszoknyás szépsudarú nyírfák kacér törzsébe véstem boldogan nevedet! 48
/
