Varga József: Az apró pásztortüzek bennem égnek… (Lendva, 2005)
Magad, hited, fajod el nem adhatod!
Meddig magyar a magyar?! A megsértett énem szól hozzátok, A sárba kényszerített Magam, Kik itt éltek már több évszázada, S szigetté tett a történelem. Anyánk szép nyelvét ne feledjétek, Csábítsanak idegen hatások, Pogányos-kötésű Dózsa-fajta Rokon, légy erős, szikla-smaragd!... Csak toliam hegyére billent bánatos szavam: Meddig marad itt igazán magyar a magyar?! Nézzétek a rét magányos tölgyét! Kelet viharos szelét állja, Bár törzsét pusztító féreg járja. Ágai derűs égbe nyúlnak, Gyér lombja között szégyenek múlnak. Mégis dacol az idővel, gőggel, Apró csemetéket nevel, gonddal, Büszke, tudatos tölgyifjakat!... Csak toliam hegyére billent bánatos szavam: Meddig marad itt igazán magyar a magyar?! 14
/
