Varga József: Az apró pásztortüzek bennem égnek… (Lendva, 2005)
Magad, hited, fajod el nem adhatod!
A vártán A végek harca mindenkor kemény, hiába fűti azt mély szenvedély; nemtörődöm-átok itt a szellemre ül - vad közöny-hullámok; s ajellem görcsösül. Nincsenek már bátor „kalóz-álmok”, emlékőrző sirálykiáltások; az ingovány alja fagyos telet érlel, eszméim Holnapja vajúdik a dérrel. Borzolja szőrét a pénzszagú gond, szelíd szívek helyett börze-porond... Adjatok levegőt, ködoszlató fényt, álom-üzérkedők; megnyugtató reményt! 9
/
