Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Apokrif imák, megtérések

94)

a pora, a „fene rossz”, az most a hordóban lett vizenyős és zavaros.

Na, ebből mi lesz - mondogattuk, találgattuk -, milyen bor lesz ebből?

Szidtuk is anyádat érte: mondván, hát ezért megérte, tébolyult tempóban szüreteltünk, az édes szőlőt lekapjuk hamar, mondogattuk: meg ne teljen a lőre esőiével. Mint a magtár: üszőkkel, zsizsikes terméssel, penésszel.

Aztán jól tettük, hogy szóltunk, megemberelted magad, kufárjaidra végre rászóltál: ne bántsátok tovább az embert. Cafkáidra, szukáidra, földi angyalaidra is szólj rá! Elég volt, betelt a szótár. A kurvák faszára, oda! - mondogattuk sűrűn. Közben szedtük a puttonyba a lét szaporán. Ilyen ez a lét, ilyen ez, s már nem lesz soha másként, döglődés, s már nem is lesz másként.- A péniszes lisztbe - találtam ki újabb és újabb káromlásokat, csak hogy megbántsalak.