Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
XX. századi tájképek
szobra, ki a létezést, összes terhével együtt félvállról fogta... Tekintetemet most is a füstölgő földről a borús égre vetettem, mint aki feltekint, észre ne vegyék, hogy nincs jelen, hogy ismét a jelekre, jelzésekre, másvilági üzenetre figyel. Van-e, mert kell, hogy legyen valami jel, amolyan elejtett, de még felhasználható kód, információféle odaátról. S volt is: például a búcsúztató alatt megszólaló, őrült kiskakas, meg a friss kenyérillat (ez bizonyosan te voltál), vagy a bugyuta gyászbeszéd a Kismariska pecsétektől duzzadó „passzusáról” - szakaszánál hirtelen feltámadt forgószél.
/
