Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
XX. századi tájképek
BS) dalát fújja, katonáid, kik a megmaradásról regélnek. (A „lelket” is így szíttá, együvé válva a nádszállal, a mocsárral, a láppal...) Lehajlok előtted, táj: gázolj át rajtam, taposson át rajtam a vonuló hadak utolsó martalóca, hadizsákmányként innen el nem vihető már semmi. Lápok népe, a vizek embere, lidérces lángokban tör fel az elfojtott élet, fényük füröszti arcomat, mélybe visz, s a mélyből tör elő minden akarat, minden pisla láng, mint midőn hosszú bujdosásból az ember megtér, néz maga elé, előtte lakodalmi terítés, kupicában pálinka, kancsóban érintetlen a bor, csak a vére forr, csak a vére forr... (A kórógyi „erődnél” 2005 őszén)
/
