Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Óda a hazatérőhöz

Lapos a vidék, az volt mindig, nem kell már ide többé lap, vevő, ha csak az én vöm nem az, rá úgysem lenne.

„Nem vártak, mégis jöttünk?” Nem ártottunk, használni itt már nem lehet, így hát, amíg hagyják, lélegezzünk, harapjunk bele a levegőbe, öntsünk zavaros vizet a borba: - Zúzza össze a poharat a szánk! Ep ne maradjon itt már semmi, semmi...

Alternatíva ha van, legfeljebb ennyi: itt is lehet maradni, el is lehet menni, „árva hazában, árva magyarnak”. Elmenni nincs mód, maradni nincs remény, a tavasz még távol, a tél még kemény - amolyan utolsó szó jogán, utolsó reményként, maradjon mindenki a helyén, mit kufár idő, kufár reményként meghagyott: „mint varjú a száraz jegenyén...”, mint varjú a száraz jegenyén...