Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Óda a hazatérőhöz
ezernyi rovarhangon - incselkedő, mézes-mázas invitálással, parancsszóval, hogy: hazád keresd, megtaláld, házat, mely otthonod lészen. De az ajtóban már visszatántorít apád „útravalója”, az „innen nem jutsz messze”. S mert merszed sincs hozzá, elmenni mersze-e? Megtántorodsz! Feleszmélsz! Itt ez a táj, e szűkre méretezett haza, talpad alatt zokogó rög, ősöd sírja. Mint tékozló fiút, ki megtér a szülői házba, könyör- és kenyértelen vendégként dajkál, kölykének becéz, cirógat, mesél, orgonadlattal hiteget hazáig. S hívhatnak már tornyos városok,
/
