Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Óda a hazatérőhöz
24) Mert nincs már, ki előled sumák módon kitérhet, szemét befogja, ott áll a mű, leigáz, foglyul ejt, lenyűgöz, a vak tekintet is megostromolja. Ha kész a mű, ott belül a dermedés felenged, olvad a fagy, a lélek szárnyalni kezd, új szelekbe kap a bárka, a vitorla. Csak a Gonosznak ne legyen szolgája soha! Csillapítsa dühünk, apassza lázunk, kössön össze bennünket, múltunkat jövőnkkel, elmenőt az elmenőkkel, mindenségre felesküvőt a röggel. Bizony mondom néktek: nem az építészé a dicsőség, az Építő az, ki előtt egy világ hajol meg, s mégis, jaj, későn jön a csoda... Lendva, 2004. július-szeptember
/
