Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Óda a hazatérőhöz

szikkadó arcomba, zivatartól, záportól mosott, kövületté váló állkapcsomra, fosszíliává torzult gerinccsigolyáim bütykeit átfújja a szél, vihar tépte lábszárcsontomat vigyázó lehelet nem óvja, de jutott belőle a Duna-medence minden tájának minden kolostorába, Raguzába, Passauba, Zágrábba, Krakkóba,

Bécsbe és Rómába, drágakőként őrzött, szent herma, kegyeleti tárgy gyöngyökkel díszített korona. Kegytárggyá váltam, őrizve őrzök, rossztól, gonosztól. Gyöngynél, gyémántnál is drágább amulett, gyöngy-szilánk, vér és lobogó, szent hamu.

Hallhattad elégszer:

„Ne ereszd be a tótot, rád gyújtja a házad, míg alszol. Ne ereszd be