Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)

vonított az ajtófélfában:

majd tettét megbánva a vezeklésért

bebocsátást nyert. Fúrója

vígan suhant a fában,

majd ezt is megunva,

molekula ereszaljába húzódva,

víg nótára gyújtott.

Lepihent egy molekula árnyékába'.

S nem mozdult sem ég, sem föld, sehol egy szúró, sehol egy durva rög, nincs egy érdes göröngy, a sás is simogatón simult a lábhoz, s a nagyujj visszhangozza a zizzenést.

Fogát fenve közeledett egy hangya a kisujj felé, majd úszni tanult a megáradt fecskenyál-tóban.

Körös körül a tavasz viháncolt, sárga lepkéit eresztve a szélnek. Késő lett, s kisebb sebességbe kapcsolt iramából az előbb még bősz