Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)
Aki nem hisz nekem, annak jól becsömöszölök, csak úgy vágom, ezt figyeljétek, ezt lássátok!) Az én valóm belülről vezérel: nem vad az! Mert: a költő sosem lódít, örök dilemma: az igazat, vagy a valódit? Vagy, amíg rajta nem kapják. En vagyok a bősz-búvalszakadt-ős, mindenki őse, itt jövője nem lesz senkinek, sem rokona, sem ismerőse. Csak én, az utolsó, az Ady-kópia, életnagyságú. Csak legyen másolópapír akkora, jókora. Magyarán, értsétek már meg: halljatok csodát, verseimet a nép írja, loptam már tőle elég rímet - bárgyút, esetlent és ostobát - tőletek!, míg meg nem ismertetek, magatokévá nem tettetek, még hogy én tettetek? De most, mert bennem már ti éltek, ti, belém szorulva, mint féreg a fába (húzzon ki már valaki).
/
