Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Apokrif imák, megtérések
10S) országos álmomból, királyi vendégseregből elszólítva (ott ültél te is, közös égi vacsoránkat fogyasztgattuk, gyakori koccintgatás közepette, mondogattuk, nem is olyan rossz itt, szoktatva magunkat a síri csendhez, egyedül a pohárcsengés hiányzott - tényleg, hova tűnhetett a pohár csengése...). Felnyögtem, mint durcás gyermek, mondván: - Mi van, újabb átszállás, hát nem a végállomás volt az iménti? De a szél pofámba vágott egy marék havat, mintha mondaná: - Kuss, nem kell mindig mindent kifecsegni. Nem kell! Így hát elindultam otthonom felé, mint egy álomtól mámoros fejű hóember, botladozva, kábán - bent kihűlt lakás fogadott. A hideg kályha mellett kuporogván, feledni akarva az égi kalandot mesteremmel, elárvultán, mint akit minden cserbenhagyott,
