Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Apokrif imák, megtérések
106) lépett ki, Görömbei hosszan búcsúzott, Eszter fürkésző tekintetén - ki van itt, ki az, aki várható még, sőt ki az, ki közben elment - én is fönnakadtam, jött is felém nyomban, mint egy fura álomban. Aztán Lili, Laci meg én autóba ültünk, s meséltünk egymásnak a feledés ellen, hogy hányszor verte bele szép okos fejét, a szentem, pohárköszöntőkor, emelkedett hangulatban a Király Lajcsi fogadójában, fölemelkedve a pince légterébe - mert egy költő, ha szól, mindig feláll! - mondtad, intettél meg, ha lámpalázasan vagy félelemből, gyáván ülve motyogtam el magas eszméket ostromló versem, s mikor a díjkiosztáson - elmeneteled előtt talán utószor - nem volt már több szavad... hozzánk. Nem volt szavad, s mint a kisdiák, ki belesül a versbe, csak
