Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
képét alakító arányaihoz. Csupán azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlovéniai stb. magyar irodalomhoz tartozásnak mint kategorikus besorolásnak a lépcsőit sem illemből, sem kötelességből nem kell végigjárni. A határon túli szerzőkről szóló kritikaírás méltatás-irodalommá vált, mert a doktrína szerint első körben a mű, a szerző saját kisebbségi közegében mérettetett meg, azaz mérettetett volna, ha többnyire nem kerül abba a helyzetbe, mint például Bence, hogy hozzá hasonlítható, fogható nincs (alig akad) közegében. A protokolláris értékelési sorrendnek így kellett alakulnia: kisebbségi irodalom, nemzeti irodalom, európai irodalom, világirodalom. A kisebbségi irodalmon belüli megmérettetés nagyobb közösségek esetében - Erdélyben, Felvidéken stb. - sem funkcionált: körtét hasonlítottak almához, egrest dinnyéhez, s kikerekedett a méltatás: Az adott államhoz való lojalitás nem tette lehetővé a szerzőnek, hogy a művet az egyetemes magyar irodalom közegébe helyezze. A lokalitás, a helyi kötődés Bence Lajosnál messze több, mint irodalomtörténetileg regisztrálható muravidékiség. Garai László 75
