Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)

semmibe véve himnikus fölénnyel hirdeti, a lefekvés pillanatában majdhogynem közömbös, hogy királyi kastély fényes paplanja, vagy a láger nyoszolyáján ér a felismerés, a hálószobák titkainak mindig is hátborzongató, sejtelmes zajai-zörejei közt a ráció talajára huppanva vallhatom: bár nagyobb kerülőkkel érkezik meg hozzád a vágy, s lelkednek suhogása is más, megosztott ágyunk hol királyi ágy, hol meg lágeri prices, csikorgó nyoszolya, szalmazsákot tartó váz „bennem” alszol, mint az egy anyagból gyúrtak tartományának lakója, s ha elmész, nem lehetsz másé, nekem sem vagy más, világnak virága:

VILÁGOM

69