Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
arcunkon, lehúzva lelkűnkben minden redőny, becsukva minden zsalu és spaletta, vakablak-lét éltünk,- Az nem lehet - sóhajtunk, mint tette volt Vörösmarty, a reménytelenség és remény atyja, s hírül adta, ki rendületlenül hisz a jó korban, annak felmentés adatik... Arasznyi létünket kitalált spóra, tébolyító delej, feledékenységi kór nem pusztíthatja, s az nem lehet, hogy testvéreimet elfelejtsem a Bácskában, Gömörben és Csíkban, a háromszéki mezőkön, Alsólendván, Felsőőrött vagy Őriszentpéteren. Jöjj Szentlélek, egyesíts bennünket! Felmenőkben is meghasonlottakat, hogy ne vesszünk rendre, ne kábulatban éljünk, szervezz újra élő szervezetté, országnyi nemzetté bennünket, lángnyelveiddel égesd szívünket, lelkünk is sisteregve fájjon, 57
/
