Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
fel nem nyíló sorompók mellett ácsorgunk, míg végre valahára, mint eltömődött rostán a maszatos víz, átcsorgunk, s már a lassulás, gyors áramlat-esés sem segít. S nem készült el még a Szentmihályi-vers sem, s lesz-e, ki felszólít, ez is, az is érdemelne itt még verset, győzve az Idővel a versenyt, Forma-egyes sebességbe kapcsolva, ki győzi majd, nyelve a zalai port, sárban „vacogva”, gyönyörűségesen siralmas múltunkról regélve, anyagba formázva, kőbe vésve, tollal-ecsettel letölteni a szépet, űzve-hajszolva a gépet. Mellékdal: Ki egyszerre voltál: Mester és Kolléga, (nőknek csak Gyurika) betűvető és „firkász-poéta”, utolsó filosz, ki hátán 38
/
