Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

fennhatóság ellen lázadnak. El kell ismerni, hogy számos esetben a magyar hivatalnokok fölényeskedő magatartása, önkénye is okot ad az ellenszenvre. Péter azonban meg volt arról győződve, hogy amennyiben a magyar állam rokonszenvesen viszonyulna a szlovén lakossághoz, azoknak a többsége ismét hamar beilleszkedne a magyar társadalomba. Ha azonban a nyilasok által gyakorolt módszerek maradnak hatályba, akik Hitler egyik utolsó szekértolóiként a legnagyobb gaztettekre képesek, akkor ő sem szívesen marad Magyarországon. Csak már tudná meg végre, hogy mi történt Bertával. Ha még Alsólendván találja, bármilyen áldozatra vállalkozik, hogy megelőzze a megalázását.

Alsólendva legfeljebb egy órányi járásra volt tőle. Azon kezdett töprengeni, hogy miként juthat majd be a városba, amikor odaér. Az Alsó utcát, ahol a családi házuk áll, elégé könnyen meg lehet közelíteni, hiszen az „ájásnak” nevezett Kebelei pataktól, amely a Lendvavízbe torkol, mindössze bő kétszáz méterre van. Amire odaér, már eléggé sötét lesz. Egyre nagyobb izgalom vett rajta erőt. Mintha elfeledte volna, milyen kálvárián ment keresztül az elmúlt órákban. Nem tudott másra gondolni, csak Bertára. Gondolataiban előre lejátszotta, hogy ahogy észreveszi, hozzá rohan, és minden magyarázat nélkül öleli, csókolja, ahol éri. Képtelen volt arra összpontosítani, hogy a következő percben vagy órában mihez kezdjen. Hová meneküljön, hogy senki ne vegye észre, és ne csípjék el a csendőrök? A kérdés most is ott motoszkált valahol az agytekervényei legmélyebb sejtjeiben, de az otthon közelében és az újra fellángoló szerelem hevében távol tartotta a gondterhelt dolgokat közvetlen cselekvési terveitől.

A szíve majdnem kiugrott a mellkasából, amikor a májusi alkonyat előtti varázslatos színskála ölében a távolban megpillantotta az alsólendvai várkastélyt. Onnan szinte egyenes üt vezetett a településéig. A patak melletti övezet kitágult, mezők sora vette kezdetét, az erdő mintha félrehúzódva teret kívánna nyújtani a sajátos esztétikai látvánnyal bíró tájnak. A városka feletti dombon pihenő, a tágabb Mura-völgye felett őrködő épületegyüttes mindig gyönyörű élményt jelentett számára. Most úgy érzete, hogy a vár nyugati homlokzata, amelyet a horizont alá merülni készülő nap sajátosan tündöklő szín94