Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

VI.

Skáfár tanár úrnak abban igaza volt, hogy Szombathelyről a Lendva vidék gyalogszerrel két nap alatt elérhető. Csakhogy ahhoz békés körülményekre lenne szükség. A második világháború utolsó esztendeje annak aligha mondható. Ott sem, ahol közvetlen frontvonal akkor még nem húzódott. Nem sikerülhetett azonban az említett távot teljesíteni olyan személynek, akiben különböző oknál fogva sokan ellenséget feltételezhettek. Bár Varga Péter aligha volt bárkinek is az ellensége! Az elmúlt hónapok eseményei mégis olyan helyzetbe sodorták, hogy félnie kellett a magyar hatósági szervektől, de rettegnie kellett attól is, hogy a szlávok és németek lakta területeken valamiért meggyanúsítják. Ő mégis leginkább a saját lelkiismeretével küszködött, mert minden megtörtént cselekedetéről úgy érezte, hogy egy-egy helyzetben másképpen is dönthetett volna. Amennyiben az ember közömbös mindenhez, sokkal könnyebben boldogul az életben, mert akkor önmagával nem kell megküzdenie. Péter azok közé tartozott, akik a közelmúlt eseményei következtében minden lépést félve tesznek meg, mert azok folyton önértékelésre késztetik.

Azután, ami 1943 nyarától megtörtént vele, nem meglepetés, hogy a Szombathelyről haza vezető út egy teljes hétig tartott. Az Ivánéról való távozás után az őrségi Kapornakon két napot töltött. Odaérkezésekor arrafelé olyan hírek jártak, hogy a közeli szlovénok lakta településekre egy partizáncsoport érkezett. Az addig német katonakabátot viselő fiatalember, Skáfár tanár ajánlásának ellenére,

82