Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

v.

Még nem volt éjfél, amikor Varga Péter elhagyta Szombathelyt. Az volt a terve, hogy a városon kívül meghúzódik egy pajtában, nehogy a sötétben az éjjel ellenőrző csendőri alakulat rajtacsapjon. Az ellenőrzések a német hatalomátvétel után fokozódtak. Mivel elszökött a rendőrségtől, a legrosszabbra számíthatott. A Skáfár ház eléggé távol volt a városközponttól, így csak néhány, kevésbé népes utcán kellett rejtenie magát. Az emberek ilyen kései órában nem járták az utcát. Alig látott egy-két járókelőt, azok is távolabb voltak tőle. Amikor a várost elhagyta, úgyszintén szerencséje volt, mert bő két kilométer után talált egy magányos gazdasági épületet. A környezetében nyugalom és csend volt, ezért arra következtetett, hogy ott nem tartózkodik senki. Most nagyon megfelelt neki, bár az elmúlt napokban a magány nem hiányzott számára. Az istálló üresen állt, mögötte, kissé félreesőén, egy nagy szénáspajta volt. A holdvilágos éjszakában hamar felismerte, hogy a mintegy másfél méter magasra felrendelt szénarétegen biztonságos helye lesz. Hűvösek voltak még az éjszakák, ezért derékig befedte magát az illatos szénával. A sötétben is érezte a sarjú kellemes illatát. Nagyapja sokszor elmondta neki gyermekkorában, hogy a sarjú illata könnyen felismerhető, ha azt időben lekaszálják, és sikerül úgy megszárítani, hogy hosszabb esős időszak nem hátráltatja a betakarítás folyamatát.

Civil ruhában hagyta ott annak idején a rendőrséget, de egy hoszszú, meleg csendőrkabátot magával vitt, ami a hűvös éjszakában jól jött neki. Nem volt rajta semmilyen jelvény vagy írás, úgy is egyértel-70