Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
A néhány lopva egyeztetett találkozáson, amelyeken a tekintélyesebb zsidó polgárok valamelyik háznál titokban összedugták a fejüket, ősz aggastyánok is zokogva beszéltek a zsidóságot ért kálváriáról, a rémképekkel illusztrált koncentrációs táborok szörnyűségeiről. Bármennyire kilátástalan is volt a helyzet, ki-ki magában mégis hitt valamilyen csodában. Klein Manó külön ügyelt arra, hogy a leánnyal megesett kellemetlenség után semmi említésre méltó ne történjen velük, ezért náluk megszűntek a korábban gyakorinak számító találkozások. Remélte, hogy mégsem érkezik meg ide a legszörnyűbb parancs. Gondolkodott a vidék elhagyásról is, bár akkor arra már nem volt reális esély, hiszen jóformán az utcára se tehették ki a lábukat. Bertát és a húgát el kívánta küldeni az unokabátyjához az egyik távolabbi faluba, ahol nagyobb esély mutatkozott arra, hogy az esetleges összegyűjtés elől valahol elbújtassák őket. Azonban a családi ház fokozott csendőri megfigyelése miatt azt sem merte megtenni. Április közepén, az ország német megszállását követően, a zsidó családok állandóan rettegtek, hogy a következő napon már nem az otthonukban ébrednek. Voltak néhányan, akik nem bírták idegekkel, érzelmileg teljesen összeroppantak. Klein Manónéval is valami hasonló történt, bár a látszat ezt nem sejtette. A családban tudták, hogy nagy baj van. A korábban szorgalmas, gondos és igényes hölgy egy idő után naponta többször bezárkózott az egyik szobába, és még a leányainak se nyitott ajtót. Hallani lehetett, hogy néhányszor hangosan felordított. Az egyik ilyen alkalommal a közelben ólálkodó csendőr is meghallotta a szokatlan hangot, és a házba rohant. Nem hitte el, hogy a szegény asszonynak valamennyire elborult az elméje. Rátörte az ajtót, amire aztán az asszony ijedtében az ablakon át kivetette magát az utcára. A csodával határos módon különösebb sérülése nem történt, csak az eltört üveg nyomai látszódtak a homlokán. Az esemény után valamennyire nyugodtabb napok következtek az asszony életében. Nem sokáig! Április 26-án kora reggel bekövetkezett, amit szinte mindenki sejtett, mégis valamennyi alsólendvai zsidó polgárt váratlanul ért. Kleinékhoz reggel érkezett három csendőr és két helybeli polgár, 57
