Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

- Semmi nincs nálam, csak egy arany-nyaklánc ebben a kis dobozban, amit az egyik kedves barátomnak kívántam emlékbe adni. Azért ebben a szokatlan órában kényszerültem erre, mert nem szerettem volna, ha bárki is félreérti...- Aligha lehet ezt félreérteni! Amire maguk zsidók képesek, az elképesztő! És azon csodálkoznak, hogy a társadalom fellázadt maguk ellen? Annyi kárt senki nem vétett ennek az országnak, mint éppen maguk! Mit képzel, hogy most nesztelenül elfelejtjük ezt az eseményt, és szépen hazaengedjük magát?- És kinek szánta ezt az értékes aranyláncot, elárulná nekünk? - szólt közbe a másik.

Berta közben sírni kezdett, és azonnal nem tudott szólni. A főutcán is elhaladt néhány járókelő, hiszen már közeledett az éjfél. Amikor ismét csend lett, a sírást visszatartva a lány a következőket mondta:- Van egy kedves barátom, akit önök is bizonyára ismernek. Már gyermekkorunktól ismerjük egymást. Mivel éppen most van itthon, úgy gondoltam, hogy a keresztények karácsonyi ajándékozásához hasonlóan adom neki emlékül ezt az aranyláncot. Varga Péternek szántam az ajándékot. Hozzájuk igyekeztem, hogy még az éjféli mise előtt átadhassam.

A két csendőr látszólag meglepődött. Erre nem számítottak. Néhány lépéssel távolabbra vonultak, és mintegy fél percig tanakodtak. Majd a mélyhangú ismét a leányhoz lépett, és halkan a következőket mondta neki:- Nagy bajba keverheti a hadnagy urat, remélem, ezzel tisztában van. Nem értem, hogy miért merészkedett ebben az órában az utcára, amikor maguknak tilos a törvény legkisebb megszegése is. Amennyiben a hadnagy úr kíváncsi a maga ajándékára, majd felkeresi tisztességesen. Amiben ugyan az ő helyzetére való tekintettel kételkedem. Annyiban azonban a kezére járunk, hogy nem visszük most be az őrsre, és jegyzőkönyvet sem írunk. De tüstént menjen haza, és többé hasonló helyzetben ne találkozzunk! És ne is beszéljen a történetekről senkinek!- Köszönöm... - szólt rebegve a lány, és sírva indult vissza, hazafelé. A csendőrök pedig a szűk utca sötétjébe távoztak.

44