Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

elteltével gyökeresen meg is változott a véleménye a magyar háborús szerepvállalásról. Amikor az ember saját bőrén érzi a borzalmat, akkor a legtöbben gyorsan más álláspontra helyezkednek. Nincs is ebben semmi kivetni való, hiszen mindenki csak hús-vér ember.

Péter nagyon szomorú volt. Nem a harctér elképzelt iszonyatától félt, akkor arra még nem is nagyon gondolt, sokkal inkább azt sajnálta, hogy Bertával megszakad a kapcsolata. Az foglalkoztatta leginkább, hogy Isten tudja mi lesz akkor, amikorra majd hazavergődik a háborúból. Másrészt szorgalmas diák volt, és a tanulás elodázása miatt is aggódott. Édesanyja folyton csak sírt, és minden nap többször elment a templomba, hogy az Istenhez fohászkodjon egyetlen fiáért.

Az indulás előtti estén, amikor már a legszükségesebb holmik a bőröndbe kerültek, Bertához indult. Az édesapjának még most sem mert szólni a zsidó lánnyal létrejött kapcsolatról, de az édesanyja tudta hová ment, mert az egyik beszélgetés alkalmával az anyai ösztön vallomásra bírta a legényt. Ezúttal is a várhoz vezető lépcsők előtt találkoztak.- Csakhogy megérkeztél, nagyon féltem itt egyedül. Úgy szöktem ki most is a házból, hogy nem szóltam senkinek - ugrott remegő szavakkal Péter nyakába a lány. Néhány csók után mindketten elhallgattak. Síri csönd vette őket körül, a városból sem hallatszott semmi zaj. Aztán Berta hangosan zokogni kezdett, majd a fiú sem tudta viszszaszorítani a könnyeit.- Te annyira hittél abban, hogy nem kell bevonulnod, és most ki tudja mi vár majd rád? Én azt sem tudom majd megüzenni, hogy velem mi történik. Mivel szerelmünkről senki nem tud, még levelet sem küldhetünk egymásnak - folytatta zokogva lány.- Nekem a világon a legnehezebb, mert téged itt kell hagynom, és minden olyan bizonytalannak tűnik. A legrémesebb álmomban sem képzeltem el ehhez hasonlót. Ez a háború, ez az átkozott öldöklés mindennek az oka - állította dühösen Péter és közben folyton törölgette kézfejével a könnyeket. - Édesanyám tud a viszonyunkról, és rajta keresztül tartjuk majd a kapcsolatot. Levelet is talán majd küldhetsz - tette hozzá bizonytalanul a legény.

25