Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

ba invitálta. Eléggé meleg volt már, az asszony egy világoszöld rövid ujjú inget és a térdét éppen csak eltakaró sötétkék szoknyát viselt. A haja szépen meg volt fésülve, és a vállára omlott. Az arca fényes volt, bizonyára valamilyen bőrápoló kenőccsel kente be. Észlelni lehetett rajta, hogy ő is izgatottan várt a legényre. Péternek nagyon kedvesen mondta, hogy üljön le az asztalhoz. Orosz pezsgővel, teával és kellemes illatú almaitallal kínálta. Mindez olyan portéka volt, amit akkor a városban és a környéken sehol nem lehetett kapni. Péter eddig az orosz pezsgőnek csak a nevét hallotta, azt sem tudta, hogy milyen lehet a színe, az illata. Amikor a hölgy a frissen főzött teát az asztalra helyezte, a következő mozdulattal a jobb tenyerét Péter vállára tette. A legény nem taszította el magától a hölgyet, hanem mozdulatlanul várta, hogy mi következik. Olga enyhén mosolyogva a legény szemébe nézett néhány pillanatig.- Őszintén kérdezlek, hogy mit gondolsz rólam? Azt hiszed, hogy én egy női testbe bujtatott szörnyeteg vagyok, aki megalázza rabul ejtett foglyát, erőszakkal igénybe veszi testét, majd megtapossa és elpusztítja? Mondd, ilyennek képzelsz engem? - kérdezte halkan Pétertől, olyan hangnemben, mint ha szerelmet vallana. A fiú nem tudott azonnal válaszolni, közben sűrűén nyelte a nyálát, és érezte, hogy az egész teste szokatlanul erősen izzad. A homlokán megjelentek az apró gyöngyszemekre hasonlító verejtékek. Olga a másik tenyerével letörölte azokat. Péter nem erre számított.- Amikor tegnap először találkoztam önnel, akkor azok az orosz nők jutottak eszembe, akiknek Magyarország más vidékein elkövetett tetteik miatt eléggé rossz híre van. Ma azonban változott a véleményem, és úgy vélem, hogy ez a határozott hölgy, aki mögött bizonyára nehéz napok vannak, becsületes ember lehet - válaszolta különösebb gondolkodás nélkül úgy, ahogy akkor érezte azt.- Ezt hízelgésből mondod, vagy tényleg így gondolod - kérdezte Olga valamennyire kételkedve.- Néhány furcsa perc után, amennyit együtt töltöttünk ebben a két napban, ténylegesen ez jutott az eszembe. A szemei, amelyek szokatlanul barnák, és mély erőt sugároznak, kellemes emberre utalnak - mondta nyugodtan Péter.

214