Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

kezet nyújtani, ami férfiemberek között a megbecsülésnek és a barátságnak szinte elkerülhetetlen jele volt.- Isten áldása szálljon mindnyájukra. Ne fáradozzanak miattam, hiszen nekem kell elnézést kérni, hogy ismét csak bejelentkezés nélkül ide merészkedtem. Reggel találkoztam két plébániám-béli legénnyel, akik említették, hogy napszámba iparkodnak a Vargáik szőlőjébe. Mivel nekem is a városban akadt dolgom, amit Isten segedelmével gyorsan befejeztem, gondoltam, meglátogatom egy-két kedves ismerősömet a szőlősdombokon, és mondok egy imát a Szentháromság kápolnánál. Mindig nagyon szerettem ezt a templomocskát. Csak az baj, hogy nagyon meredek ez a part, így a nagyszerű paripámmal - így nevezte viccesen a kerékpárját - nem tudtam gyorsabban érkezni, mert nekem kellett tolnom ezt a hűséges járgányt.- Nagy örömet szerzett ismét nekünk, hogy meglátogatott bennünket - jegyezte meg a gazda, és a pap elé tolta a széket, hogy foglaljon helyet. - Mi járatban volt régi plébániájában, bátorkodom megkérdezni, bár tiszteletes uram dolgai nem tartoznak rám.

Gábor Dávid, akit a városban káplánként eltöltött néhány esztendő után az egyik közeli szlovén falusi plébánia élére nevezett ki még a háború előtt a maribori megyéspüspök, elmondta Vargáiknak, hogy a zárdában tartózkodó apácákat gyóntatta. A szombathelyi püspök, nyelvismerete miatt, továbbra is őt bízta meg, hogy lássa el ezt a felelősségteljes küldetést. így minden hónapban legalább egy alkalommal köteles elvégezni a gyóntatást. A városba egyébként is heti gyakorisággal bejár, mert mindig akad valami rendezésre szoruló hivatali vagy szervezési teendő, sürgősen postázandó levél vagy éppen egy hiányzó kellék megvásárlása a vasboltban.- Új kilincset kellett vásárolnom, mert a minap annyira erősen berántottam magam után az ajtót, hogy a régi eltört, és egyik része a kezemben maradt - magyarázta nevetve, majd hasonló hangnemben folytatta: - A háborús állapot ellenére jól el van látva áruval közös barátunk vasüzlete. És mindig kedves, jókedvű emberekkel találkozom a Gyurkánál, amikor a boltjába betérek. - Baráti körben úgy becézték az egyik tekintélyes városi vaskereskedőt. - Sajnos, ma is több szomorú hírről szereztem tudomást. Ilyenkor mindig nagyon el12