Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

haragját, valamint a felesleges kellemetlenségeket mindig megpróbálta elkerülni.

Amikor megérkezett a hűvös pincébe, István gazda már dörmögött magába, hogy hol kóborog ilyen hosszan az a gyerek. Meg is jegyezte neki, hogy jobban is iparkodhatott volna. A két napszámos legény már régóta lent a szőlőben dolgozott, így csak ketten voltak a pincében. Az éles szemű, tapasztalt apa észrevette a fiún az izgatottságot, amelyet egy fiatalemberben általában vagy a szerelem, vagy valamilyen csalódás válthat ki. Péter ugyanis, miután visszatért a szőlőhegyre, rendkívül nyugtalan volt. Mintha mondani szeretett volna valamit, illetve vitatkozni valamiről. Varga István jó ismerője volt az emberi léleknek, a múltban számtalan személlyel ismerkedett meg, került barátságba vagy éppen haragba. Tulajdon fia viselkedésén hogyne vette volna észre a szokatlan állapotot.- Mi történt otthon édes fiam - kérdezte látszatra szokványosán -, mert látom, hogy valami erősen hatott rád az elmúlt órában. Talán a szomszédnak megint nem tetszik, hogy az almafánk gallyai átnyúlnak néhány centimétert a zöldségeskertje fölé?- Édesapám, én ide jövet azon töprengtem, hogy miért sanyargatják manapság ennyire ezt a nyomorult zsidó lakosságot? Ők semmi különöset nem vétettek, nem rosszabbak ők sem, mint amilyenek mi, keresztények vagyunk. Magának mi a véleménye erről az egészről, ami napjainkban, ebben az országban történik? - kérdezte idegesen a fiatalember.- Fiam, erről jobban szeretnék nem beszélni. Furcsa népség a zsidó, azt a saját bőrömön megtapasztaltam. Annak ellenére nekem sem tetszik mindaz, ami mostanság velük történik. Ez ellen azonban most semmit nem lehet tenni. Nyilvánosan erről ennyit sem vagyok hajlandó elmondani, hiszen fecsegéseinkkel nagyon árthatunk magunknak. Nekünk azt a zenét kell fújni, ami jelenleg divatban van.

Péterből majdnem kitört az őszinteség, hogy ő egy zsidó lányt szeret, aki számára százszorta jobb és szebb, mint a város összes többi lánya, azonban torkába szorította a szót. Varga gazda sem erőltette a felvetett kérdés boncolgatását. A fiúnak különböző munkákat sorolt fel, amelyeket el kellett végeznie. Magában persze tovább gondolko10