Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
Az egykori Bánffy várhoz, amely a 18. század közepén az Esterházyak jóvoltából L-alakú várkastéllyá volt átépítve, mintegy százötven lépcső vezetett a polgári iskola melletti útról. Az L betű tiszteletből az adományozó császár, I. Lipót nevének kezdőbetűjét szimbolizálta. Amikor Péter megérkezett otthonról a sebtében összekapkodott holmival, Berta már ott ült a fapadlókból készített lépcsők egyikén. Ezúttal is elszökött otthonról, hiszen a szülők, tekintettel a körülményekre, különösképpen féltették a lányt. A legény az utolsó lépéseket szaladva tette meg, és habozás nélkül erősen magához ölelte, majd homlokon és szájon csókolta a csinos zsidólányt. Ezúttal csak azt követően győződött meg arról, hogy nincs-e valaki a közelben. Szerencsére akkor éppen senki nem járt arrafelé. Ők legalábbis nem láttak senkit.- A szőlőhegyen dolgozunk, de nekem haza kellett szaladnom, így néhány percet ismét veled tölthetek. Édes Bertám, nekem ezek a pillanatok mindennél többet jelentenek, hiszen annyira megszerettelek, hogy nem tudom, miként fogom majd ősztől elviselni a távollétedet - vallotta meg lelkesen Péter. A leány nem szólt semmit, csak erősen a fiú melléhez simult. - Vasárnap délután elmehetnénk a Feketeérre fürödni - folytatta a fiú, azonban mintha valami szörnyű dolgot mondott volna, hirtelen elhallgatott. Néhány másodperc után Berta szemei megteltek könnyel. Csillogó és forró, szerelmet és bánatot egyaránt kifejező könnycseppek voltak ezek.- Kedves Péter, sejtheted, hogy mennyire szeretnék elmenni veled fürdőzni és sétálni, azonban tudod, hogy mindez lehetetlen. Egy esztendeje nekünk már tilos a ti fürdőhelyeiteken megjelenni. Pedig én annyira szeretem a Feketeért, ezt a hűvös vizű patakot, amelynek annyira tetszik a rendezett környezete is. Hála az égnek, hogy az iskolát a tanév végéig látogathattam - magyarázta könnyezve a fiatal leány, majd folytatta. - A tanárok többsége nagyon kedves volt irántam. Jeles voltam ebben a tanévben is, ám amikor az eredményt az osztályfőnök úr nyilvánosan kihirdette, az egyik diáktársam gúnyosan megjegyezte, hogy „Egy zsidó lány is kitűnőt érdemelhet magyarból?” Nagy tanár úr erre lecsapta a naplót, és erélyesen kijelentette, neki nem számít, hogy valaki keresztény, katolikus, zsidó vagy 8
