Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI I. 6. 3. A honismereti, helytörténeti írók és néprajzkutatók könyvei, tanulmányai A 70-es évek elején a Lenduai Füzetek időszakos periodikában is megjelentek már honismereti - helytörténeti - néprajzi jellegű tanulmányok magyar nyelven. A Lendvai Füzetek 2. számában egy Leadva község múltjáról és jelenéről című gyűjteményes anyag olvasható. A 60-as évek végén már a Népújság és a Naptár oldalain is publikáltak különböző történeti-helytörténeti és honismereti-néprajzi jellegű tanulmányokat. Az első helytörténeti könyv megjelentetése tehát nem számított előzmények nélküli vállalkozásnak. 1979-ben egyszerre három település részletes helytörténetét adták ki Varga Sándor és Pivar Ella tollából Dobronak, Göntérháza és Kőt krónikája címmel, amelyben a szerzőpáros az említett települések földrajzitermészeti viszonyait, közigazgatási és demográfiai jellemzőit, oktatási körülményeit és egyesületi életét vázolja fel. Pivar Ellának mint újságírónak a Muravidéki Magyar Rádióban is elhangoztak hagyományőrző és honismereti írásai. Hosszúfalu, Hodos és Lendvahegy címmel jelent meg 1982-ben a Varga Sándorral és Pozsonec Máriával írt következő helytörténeti műve a Magyar Nemzeüségi Érdekközösség kiadásában. A kötet jó minőségű illusztrációkat és dokumentumokat is tartalmaz. Pozsonec Mária a hosszúfalusi emberek népszokásairól, hiedelemvilágáról írt, míg Pivar Ella Őrihodos művelődéstörténeti jellegzetességeiről is. A szerzők a három település helytörténeti sajátosságait mutatják be: Pozsonec Mária Hosszúfalut, Varga Sándor Lendvahegyet és Pivar Ella Hodost. Kercsmár Rózsa újságíró 1990-ben adta ki Domonkosfa krónikája című helytörténeti művét. Az általános éghajlati jellemzés után az őrségi falu történetének rövid összefoglalásával indul, majd a gazdasági és vallási életet írja le, s a közoktatásról is átfogó képet kapunk. A szerző részletesen ismerteti a falu 1945 utáni helyzetét, és figyelmet érdemel a művelődést és néprajzi j ellegzetességeket tárgyaló rész is. Az újságírónő Domonkosfáról a Népújságban és a Naptárban szintén közölt néprajzi cikkeket. Varga Sándor a 80-as évek végétől a 90-es évek végéig számos helytörténeti, főleg egyháztörténeti tanulmánykötetet adott ki az MNMI gondozásában. Ezek zöme a győri Hazánk Kiadónál jelent meg: 1988-ban Csente történeti krónikája, 1992-ben A lendvai plébániatemplom története, 1993-ben A Lendva-hegyi bortermelés, 1995-ben A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége és 1997-ben A dobronaki plébánia történetéből című egyháztörténeti műve. Varga Sándor a Muravidéken, valamint a 158
