Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI (költőtárs)-költemény. A kötet befejező részében Varga József méltatása olvasható. Varga István, a Somogy című kulturális folyóirat szerkesztője így ír recenziójában: .Általában azt mondhatjuk, hogy az irodalomnak vannak olyan pillanatai, amikor figyelmen kívül hagyhatjuk a mű keletkezésének a körülményeit, nem érdekes a hely és az idő. Szerelemről, szeretetről, barátságról szóló versek esetében ez még gyakrabban előfordulhat. Ám Zágorec-Csuka Judit verseiben minduntalan tetten érhetjük, hogy hol is él ő, milyen »egyéb« problémák foglalkoztatják.” Balazsek Dániel65 költő véleménye szerint Zágorec-Csuka Judit egy devalvált, mármár pandemoniummá (“idegen istenek tűzhelyei, fekete hópelyhek”) sötétülő világ közepette áll, ahol “meghaltak a Múzsák” és “felvonultak a titánok, a káosz uralkodik”. Különösen erősen dübörög fel ez az érzés a “Vannak temetők” című versben. E kötetben is a meghasadt léttel áll a „21. század oltárnélküliségében.” A szakadás viszont annak a közösségnek a meghasadt identitástudatával, sorsával függ össze, mellyel élete szakadhatatlanul össze van kötve, ahova visszahúzza minden: a muravidéki magyarsággal. Dr.Varga József szerint Zágorec-Csuka Judit sok versében többnyire a “lenni vagy nem lenni” kérdéskör fogalmazódik meg. Tömör és terhes gondolatokat feszeget a nyolcsoros Távozóban c. ..programversben” is. Hiteles tükörképe ez a mai muravidéki kisebbségi magyar etnikai közösség viszálykodásainak, a meg nem értés átkos tülekedésének a hatalmi pozíciók anyagias “bitorlásáért”. Lesznek még szekértáborok, érdekközösségek, kultúrkörök, irodalmi társaságok, fórumok, vegyes bizottságok, nyelvművelő csoportok, kihűlő tűzhelyek mellett parázstalan éjszakák, bábeli zavarok, kialudt mécsesek, meddő eszmék, csendes esők helyett jégverés, megrendült hitemben üres kelyhek, egy parttalan folyó árja sodor egy távoli éjszakába, s a köd már betakar. Vágyik egyfajta más világba! Egy jobb, egy szebb, egy emberibb és igazságosabb közösségbe, ahol a megértés, a másság megbecsülése és az érdem elfogadása az értékmérő mérce. Mozaikszerű motívumrendszerében kiábrándult csalódottságot jelenít meg új hanggal, színnel, mondanivalóval és esztétikai-irodalmi kifejezésmóddal. De a keserűség, a fájdalom és a “kitaszítottság” érzése mellett nem a belenyugvás, a lemondás, a meghunyászkodás, a “térdhajlítás”, hanem az élniakarás 65 Balazsek Dániel: Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből, versek barátaimnak. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2003. Fülszöveg.. 150
