Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI Kréher Péter recenzens a következőképpen értékelte a kötetet: „Zágorec-Csuka Judit poétikája a vég közeléből indul el az elképzelt, feltételezett vagy megélt kezdetek felé. Költői övezetében olyan helyzetek sora jelenik meg, amelyben az ember elvesztette önmagát, de mégis él. Az önelvesztés eleve kezdeményez egyfajta plasztikai elemekben való leszűkülést, megfosztást egy érdemleges tűztől. Evvel szemben a megmaradt »kevés« növekszik, felfoghatóvá válik, képez egy megcsorbított individualista univerzumot.” Varga József véleménye szerint a V ognjenem kresu (Szikrázó tűzben) című szlovén fordításkötet az eddigi egyetlen olyan szlovénra fordított könyv, amely muravidéki magyar alkotó műve; igaz, hogy a szerző magánkiadásában jelent meg. Varga József 60 a Népújság hasábjain a következő megállapítást teszi: „A szlovéniai magyar irodalomban - amely az idén ünnepli 40 éves fennállását - Zágorec Csuka Judit szlovén nyelvű verseskötete mérföldkő értékű. Igaz, antológiákban, folyóiratokban, újságokban és egyéb szépirodalmi jellegű tájékoztatókban jelentek meg művek szlovén nyelvű fordításban a Murán inneni magyar alkotóktól, de ő az első, akinek önálló kötete látott napvilágot szlovén nyelven. És ez nem kis dolog!” 2002-ben jelent meg Gábor Zoltán festőművész portréja című monográfiája Lendván az MNMI kiadásában. A szerző Gábor Zoltán festőművészt sajátos, de egyben a legközvetlenebb módon, interjú formájában és számos életrajzi adattal mutatta be: mint alkotót - festőt, írót, művészeti írót -, humánus felfogású embert, közép-európai értelmiségit, aki akkor már betöltötte 80. életévét. Szombathy Bálint61, a kötet recenzense így nyilatkozott a műről: „Zágorec-Csuka Judit Gábor Zoltán festőről készült portrékötete több, mint távolságtartó szakmunka, hiszen a sorokból sugárzik a szerzőnek a művész iránti személyes kötődése és szeretete. Zágorec-Csuka Judit a festő leikéhez vezető úton indul el, hogy közelebb vigye azokhoz, akiknek szívügye minden olyan emberi érték, amely egy adott kultúrközegben jellem- és azonosságformáló erővel és hittel bír.” Bence Lajos62, a kötet szerkesztője így formált véleményt a műről: „Zágorec-Csuka Judit Gábor-könyvének legfőbb érdeme, hogy az életmű fontosabb művészi opusainak, főbb motívumainak és kompozíciós megoldásainak ismertetése mellett egy nyugtalan egyéniség világképének a fejlődését is nyomon követhetjük. Gábor emberi-művészi pályája tipikus példája annak, hogyan függ össze sors és alkotás, kitelj esítve egyik a másikat - állandó diskurzusban lélek a sorssal, sors a lélekkel és a külvilággal egy olyan korban, amelyben már csak a szép megváltó erejé-60 Varga József: Zágorec-Csuka Judit: V ognjenem kresu. In: Népújság, 2001. augusztus. 9., 8. p. 61 Szombathy Bálint: Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja. Lendva. MNMI, 2002., Fülszöveg. 62 Dr. Bence Lajos: Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja. Lendva, MNMI, 2002., Fülszöveg. 148
