Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI SZ. KANYÓ Leona (Kanizsa, Kaniža 1934 - Nova Gorica, 1984), író, költő, művészettörténész. 1934-ben született Kanizsán, a Vajdaságban. 1953-ban Zentán érettségizett, majd Újvidéken szerzett tanári oklevelet, utána pedig Budapesten művészettörténetet tanult. Visszatérve Jugoszláviába összeütközésbe került a hatalommal, politikai okokból Nyugat-Európába távozott, majd a 70-es években Nova Goricán telepedett le. Irodalmi, képzőművészeti és más jellegű írásaival Jugoszláviában, Magyarországon, Nyugat- Európa és a tengerentúl számos országában, Amerikában és Kanadában jelentkezett. Az 1981-es évvégéig tizenhárom kötetről adhatott számot, amelyek Münchenben, Muraszombatban és Budapesten jelentek meg. Élete utolsó szakaszában Nova Goricán élt, nyelvileg teljesen idegen környezetben alkotott. Két lánynak volt az édesanyja. Munkássága, irodalmi tevékenysége Talán a nyelvi elszigeteltség és az élő irodalmi közeg hiánya késztette arra, hogy a Muravidéken keressen magának rokonlelkeket: irodalmárokat és kiadót. Első jelentkezése az Összhangban történt, itt nyolc versét tette közzé, ezenkívül Pete Györggyel a kiadvány szerkesztését is elvállalta. Ebben olvasható sajátos ars poeticája: eljutni az emberig, megmutatni neki a szépséget, amely nála mindig az igazság szinonimájaként jelent meg. A Fenyőim tüskéi alatt című, 1980-ban a Pomurska založba nál megjelent kötetében sokszínű és vegyes színvonalú versek jelentek meg, melyekben nyelvi kultúrájával, formaművészetével tűnt ki. „Forma és fogalombontó“ - áll önjellemzésében. Inkább formakereső és fogalomösszegző, megőrzi mindazokat az emberi és közösségi őselemeket, amelyeken nem fognak az ideológiák: „ ...évszázadok óta az anyanyelv páncéljában élnek.” Témái közül a szeretetnélküliség, az emberhez méltó közösség hiánya, a pénzhaj hászás és a gerinctelenség eluralkodásának élménye s ezek elutasítása kap hangot, mélységes humanizmusától átitatva. A Nova Goricán élő költőnő ezzel a kötetével tett kísérletet a muravidéki irodalomba való bekapcsolódásra, olyan előzmények után, hogy a világ szinte minden táján több mint tíz kötete látott napvilágot. A sokat ígérő együttműködést tragikusan korai halála szakította félbe, mivel 1984-ben, 50 évesen elhunyt. Szálkái Kanyó Leona verseivel jelen volt az 1981-ben megjelent kétnyelvű Ossz hang-Sozvočje című antológiában, ez azonban a sokat ígérő együttműködésnek korai halála miatt utolsó „próbája" is lett. Az Összhang antológia második kötete is a 117
