Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 7. Zala megye Törvényhatósági Bizottságának küzdelme a Muraközért

terület a megye részét képezze. Ennek érdekében 1941. július 5-én - 115 zalai törvényhatósági bizottsági tag indítványozására - rendkívüli törvényhatósági közgyűlést hívtak össze Zalaegerszegen, ahol a vitaindító beszédre Pehm Józsefet kérték fel.74 Felszólalásának bevezető részében hangsúlyozta Muraköz hovatartozásának általános jelentőségét, majd utalt arra, hogy a területért folytatott küzdelem nem csak a megye, hanem az egész ország érdeke. Hangsúlyozta a történelmi jog fontosságát, hiszen szerinte a Muraköz „896 óta magyar föld”. A határvédelemmel kapcsolatosan a következőképpen szólt: „Az új Magyarország, amelyről annyit beszélünk most, komoly határvonalakra rendezkedjék be! Az elmúlt negyed század alatt fegyveresen kandikáló ellenségtől négy oldalról övezett, nyitott puszta ház volt a szomorú Csonka-Magyarország. Szőregnél és Rédicsnél a libaőrző magyar kislány nem vette észre a fűben futó határvonalat és a granicsárok fegyvereitől a magyar kislány vére festette azt láthatóvá. A Mura nem határ, nyáron átgázolható. A Dráva komoly határ. A Mura mellett nincs embererdő, tömött élőösvény, megette az egyke. A Dráva mellett 8-10 gyermekes családok élnek, évszázados Zrínyi-katonák leszármazottai. Zalának egyetlen honvédelmi övezete a Muraköz. Van természetes határ, élet és vitézi hajlam. Alig kerestek itt elő valamit sietőbben a ládákból, mint a magyar vitézségi érmeket és alig várnak valamit inkább, mint a vitézzé avatást.” A szónok a továbbiakban Muraköz hűségéről szólt. Megjegyezte, hogy 1910- ben a 90 ezer muraközi lakosból 8 ezer volt magyar nemzetiségű és 22.577 magyarul beszélő. Pehm József véleménye szerint azonban a nyelvi kötődés nem lehet mérvadó a területi hovatartozás kérdésében. A „Mindent vissza!”-jelszó szó szerinti értelmezését tükrözi Pehm érvelése, hogy 1938 óta az ún. „trianoni iránynak” lejárt az ideje, és ha a Muraköz esetében bárki is kevesellené a kis lélekszámú magyar nemzetiségű, illetve magyarul is beszélő polgárt, „az annyit jelentene, hogy a még ellenséges kezekben lévő vármegyékből 9-ről örökre lemondunk, hiszen Árvától Fogarasig ennyi megyében gyengébben áll a magyar nyelv, mint a Muraközben.” Magyarországnak a Muraköz iránti jogát a vidék hűségének bizonygatásával támasztotta alá, amikor - egyebek mellett - a következőket hangsúlyozta: „A Muraköz magyar, mert magyarul érez. 1941. április 27-én 4 ezer katonakorú férfiú faluja táblája alatt vonult fel Csáktornyára magyar zászlók alatt, harsogva proklamálták, hogy a Muraköz magyar és ahogy a Zrínyi-emlékmű felé táncolva, zárt menetben

74) ZML - Zala vármegye törvényhatósági közgyűlése 1941. július 5-én tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyve, 665.

61