Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 6. A "vend-magyar" elmélet

A fenti helyzetre utal az is, hogy az említett hetilapban - a két világháború közötti időszakban megjelent szlovén nyelvű könyvekkel szemben - pozitívan értékelték Mikola Sándor „vend-magyar” meséskönyvének a megjelenését, valamint egy másik, úgyszintén muravidéki szlovén tájszólásban készített könyv létrehozását.65 Az értékelés nem a kiadott mű tartalmára irányult, hanem a szlovén (vend) tájszólás használatára.

Az idézett Szász-féle cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a muravidéki szlovénok közül 1942-ben is mintegy 5 ezren kaptak nyári idénymunkát Magyarországon, és így nem kellett nekik Franciaországba és egyéb nyugati országokba munkavállalás céljából elutazni (ami a jugoszláv érában törvényszerű volt).

Amint arra már utaltunk, a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület vezetősége 1941-ben egyértelműen a muravidéki szlovénség gyors ütemű magyar nyelvtanulását, a „vendségnek” mint nemzetiségnek el nem ismerését, csupán annak folklór-jellegű értelmezését tűzte ki célul. Az 1942. esztendő végén (december 28- án) az egyesület bizottsága, amelyet a vend nyelvkérdéssel kapcsolatosan neveztek ki, dr. Pável Ágoston egyetemi magántanár felkérésre készített nyelvtanelméletét értékelte. A bizottság66, illetve a tanácskozáson jelenlevők tudományos szempontból nagyra értékelték Pável Ágoston munkáját, amelyet azonban - Hartner Nándor elnök szavai szerint - nem szándékoztak kiadni, illetve a szélesebb nyilvánosság elé tárni részben azért, mert a felkérés mintegy másfél évvel korábban történt, amikor a helyzet jelentősen eltért az 1942-es év végi állapottól. Az elnök szerint ugyanis közben számos szempont gyökeresen megváltozott, mert véleménye szerint 1942 végére a tisztviselők és a tanítók a néptől megtanulták a „vend” nyelvet. Másrészt Hartner szerint „a vendek maguk sem kívánjak ezt”. Ezt az állítást nyilván mai szemszögből nehéz objektiven értékelni, azonban hitele erősen megkérdőjelezhető. Hartner elnök az ülésen azt is hangsúlyozta, hogy a még intenzívebb egyesületi élet egyik legfontosabb feladata a „vendek nyelvi magyarrá válásának elősegítése”. Hartner szerint „a muravidéki vend-magyar népet nem szabad olyan szemmel nézni, mint más nemzetiségeket, mert szerinte a nép nyelvében is magyarrá akart válni”. Többször kifejtette, hogy „nem szabad kényszerítenünk arra, hogy

65) MéV, 1942. szeptember 4-én, XXXVI. évf, 36. szám, 1. p.

66) A még 1941-ben kinevezett bizottság tagjai voltak: Mikola Sándor felsőházi tag, címzetes tankerületi főigazgató, az egyesület díszelnöke, dr. Törnár Ede gimnáziumigazgató, Sif tár Károly, Antauer Jenő, tanügyi előadó, főtitkár, Stefáncsec Rezső igazgató-tanító, körzeti iskolafelügyelő és Vértes Aladár, nyugalmazott igazgató-tanító.

53