Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
II. Az események kronológiája - II. 6. A "vend-magyar" elmélet
A Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület legfontosabb céljának, a minél erőteljesebb magyarosító törekvések érvényesítésének szellemében, amint már utaltunk rá, 1941 nyarán szervezni kezdték az ingyenes magyar nyelvű tanfolyamokat, amelyek tartalma túllépte a nyelvi képzés határait. Azonban ellenpéldát is lehet e téren említeni. Pehm József, a tárgyalt időszakban a Zala megyei törvényhatósági gyűlésnek a tagja, aki Mindszenty József néven a 20. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége, mártírja lett, egy 1941 őszén zajló megyegyűlésen arra tett javaslatot, hogy minden muraközi, és értelemszerűen muravidéki hivatalnoknak, aki olyan településre kerül, ahol a lakosság nem ismeri a magyar nyelvet, kötelessége nagyon rövid időn belül megtanulni a kisebbség nyelvét. Mindszentynek (aki jelen volt Alsólendván a visszacsatolás napján is, valamint később ugyanott tábori misét celebrált) több javaslata volt a Zala megyéhez visszacsatolt területek megsegítése és fejlesztése céljából. A következő idézet is tőle származik, amely - még ha bő fél évszázad távlatából nem is lehet annak minden mondatával egyetérteni - segíthet bennünket a tárgyalt korszak jobb megértésében. Az 1942. május 15-ei zalai megyegyűlésen Pehm a következőket mondta: „A Szent Istváni gondolat szellemében megbocsáthatunk mindenkinek, aki egyénileg vétkezett, de akik mások körében kontattak, vagy kontatnak, azoknak nincs helyük a visszakerült területen. A Murán innen ismerünk dobrovoljac, szlovén, vend és magyar kérdést. A dobrovoljacok iránt részvétet érzek, mivel Isztriából vetette ide őket az idő, nem maguk szántából jöttek. Most megint belekerültek az idők viharába. De természetesen szívesebben látunk a helyükön is magyarokat. A vendek derék, vallásos, szorgalmas, államhű elemek. Nem volt és nincs velük semmi bajunk. 1919 óta folyik azonban északról egy ún. szlovén beözönlés természetes úton és betelepítéssel a zalai részekre. Ennek eredménye az lett, hogy a Lendva-vidék 18 magyar községe nincs többé. Nyelvileg vegyes községek vannak helyettük. A magyar lakosság sem kapott a jugoszláv uralom alatt a két magyar nádor birtokából semmit, mert akkor a Balkánon éltek; most a magyar uralom alatt meg azért nem, mert Európában élünk. Ők azonban azt nem értik, hogy akkor számukra öt kivándorlási iroda működött egyszerre Alsólendván, és most a magyar világban se jussanak semmihez. Járnak is szüntelen a rédicsi hercegi felügyelőséghez, kérdezgetve: hol lesz az ő birtokuk.”60 Visszatérve azonban az egyik fontos, már közvetlenül a vidék Magyarországhoz történő visszacsatolását követően vitatott kérdéshez, a nyelvhasználat vitájá60) ZML. Törvényhatósági Nagygyűlés 1942. május 15-i jegyzőkönyve 50
