Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 5. A katonai közigazgatás időszakának hangulata, eseményei

mutatni mindenkinek, járásunk és büszke vasi megyénk határain túl is, de a világ négy égtája felé is, hogy Muraszombat, a járás és az egész Vendvidék magyar, magyar volt és az lesz örökre. A 22 esztendős idegen uralom, 22 esztendős lelki szenvedés, magyar sors volt, amely újból megtanított bennünket arra, hogy mindenkinek össze kell fogni, drága hazánk határain belül és szerte a világon minden magyarnak egynek kell lenni és akkor erőssé és naggyá lesz Nemzetünk, Hazánk. De nemcsak örömünket akarjuk a mai napon kifejezésre juttatni, hanem elsősorban le akarjuk róni igaz köszönetünket és mély hálánkat mindazoknak, akik a visszatérést előkészítették és azt lehetővé tették...”51

A Zalamegyei Újság jelentése szerint - amely külön kiemeli, hogy ebből az alkalomból került sor az országzászló átadására is, amelyet a testvérvárosként említett Szombathely adományozott Muraszombatnak - arra is történik utalás, hogy a városban nem mindenki lelkesedett az ünnep, illetve a Magyarországhoz történő visszacsatolás miatt. A közlemény szerint ugyanis a városban maradt „szerbek” az ablakok mögül figyelték a felvonulást.52

Nem vitatható, hogy a visszacsatolást követően a szlovén tájszólás teljes felszámolása bizonyos politikai körök érdekét képezte. Olyan hangulatot próbáltak meg egyesek előidézni, ami közvetlenül a szlovén nemzetiség erőteljes leépítését, fokozatos megszüntetését szolgálta volna. Már 1941 júniusában a Muraszombati járásból olyan hírek szivárogtak ki - ami Hartner Nándornak, a VMKE elnökének is rendszeresen hangoztatott álláspontja volt -, hogy a szlovén, azaz vend nép nem érzi magát nemzetiségnek. Erőteljes nyomásgyakorlás révén elérték, hogy az említett „álláspontot” a szlovén származásúak közül is néhányan hangoztatták. Ilyen légkörben nem meglepő - amint arról a Zalamegyei Újság is beszámolt -, hogy a Muraszombati járás területén működő elemi iskolákban az ún. vend tagozatba mindössze öt gyereket írattak be a szülők. A helyzetet - tendenciózusan - úgy mutatták be, hogy a magyar kormány méltányos nemzetiségi politikája ellenére sem hajlandók a szülők a gyermekeiket az esetleges szlovén nyelvű tagozatokba beíratni. Pedig a hivatkozásból kiderül, hogy a magyar tagozatra beíratott gyermekek 90%-a a Muraszombati járásban nem tudott magyarul, de „szüleik ennek ellenére azt akarják, hogy gyermekeik magyar nyelvű oktatásban részesüljenek”. Az említett sajtócikk e jelenséget úgy értékelte, hogy a mintegy 57 ezer szlovén származású polgár

51) MéV, 1941. július 4-én, XXXV. év/., 7. szám, 1-8. p.

52) ZmÚ. 1941. július 1., 1. p.

41