Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 6. A Mura mente gazdasági és kereskedelmi helyzetére utaló néhány adat

rint újra megalakíthatjuk a volt Járási Ipartestületet, amely magához öleli a járás minden iparosát, tekintet nélkül szakmájára, hogy így egyesült erővel küzdhessünk a magunk és megnagyobbodott hazánk boldogulásáért...”

Az alakuló ülésen a Járási Ipartestület tisztikarát is megválasztották. Elnöknek Fritz Istvánt, alelnöknek Rózsai Lajost, társelnöknek Kutassy Jenőt, pénztárnoknak Unger Ferencet és jegyzőnek Leonhardt Lipótot választották.504

Muraszombat súlyos gazdasági helyzetéről tanúskodik az a beszámoló, amelyben a szerző a város sikeres gyárosait kereste fel 1941 őszén. Benkó József húsáru- és konzervgyáros arról panaszkodott, hogy csak csökkentett kapacitással tudnak dolgozni, mert nem kapnak elég vágómarhát és malacot. Állítása szerint még a felét sem termelték annak, amire egyébként a tárgyalt korszakban rendkívül jó hírnévvel rendelkező üzem képes lett volna. A munkások létszámát ezért 180-ról 90-re voltak kénytelenek csökkenteni. Ugyanakkor az áru után - a gyáros szerint - fokozódó volt a kereslet. Siftár Lajos, a Muravidéki Fehérnemű Gyár tulajdonosa is arról panaszkodott, hogy hetenként csak két napot dolgoztak és a gépek fele rendszeresen állt. A legnagyobb nehézségként azt jelölte meg, hogy Budapestről nem érkezett meg a nyersanyag, ezért az ő gyárában is csupán 90 ember dogozott 180 helyett. Az Első Muravidéki Fehérnemű Gyárban Cvetics János is elpanaszolta, hogy ott is csak a munkások fele dolgozhatott. A kereslet ugyan rendkívül nagy volt és a nyersanyagállománya is valamivel kedvezőbb volt, mint Siftáréknál, ezért reménykedett a termelés fokozatos növekedésében. Dittrich Gusztáv fém- és bádogáru-gyárában azonban a beszámoló készítése idején egyáltalán nem üzemeltek, mert nem volt nyersanyag.505

Bizonyára a Mura mentén is több félreértéssel és problémával járt a legkisebb munkabérről szóló ipari miniszteri rendeletnek a Délvidéken történő életbeléptetése (több sajtóközleményből ugyanis erre lehet következtetni). Konkrét esetekről azonban nem esik szó. Megemlíthetjük, hogy 1941. október 16-a után a Magyarországhoz visszakerült vidékekre is - törvényesen - az anyaországban érvényben lévő rendelkezések, illetve bérösszegek vonatkoztak. A rendelet értelmében azonban a munkaadók nem csökkenthették az alkalmazottaknak azt a bérösszegét, amelyet az illető 1941. április 30-a előtt már kapott. Azoknak a munkavállalóknak a juttatását, akik a megállapított legkisebb munkabérnél 1941. október 16. előtt többet kap-504) MéV, 1941. október 3-án, XXXV. évj., 20. szám, 2. p.

505) MéV, 1941. október 17-én, XXXV. évf., 22. szám, 3. p.

263