Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 3. Vallási élet
kozata szerint Kovač Štefan, aki diáktársa volt egykor a gimnáziumban, majd később ismert kommunista aktivista lett (a szlovén Népfelszabadító Front muravidéki szervezője) álruhába öltözve, egy bombával a cekkerében felkereste őt péterhegyi lakásán. Az volt a célja, hogy meggyőzze Camplint, hogy mint a lakosság körében befolyásos egyházi személy, titokban támogassa a kommunista mozgalmat. Camplinnnak tudomása volt arról, hogy ezt tették akkoriban több katolikus pappal is, akikről feltételezték, hogy szlovén érzelműek (az evangélikusokkal nem, mivel azok erősen magyar kötődésűek voltak). Kovač egyebek mellett a következőket mondta neki: „Iván, háború van, ezzel mindketten tisztában vagyunk. A hazaárulást halállal büntetik.” Aztán váltottak még néhány szót, mint egykori diáktársak, majd aludni tértek, de Kovač a felajánlott szállást nem fogadta el, inkább a szénáspadlást választotta pihenőhelyül. A következő napokban Kuzmán Jerič Mihaelt is megkereste. Kovač látogatásáról akkor még senki nem tudott. A későbbiek során a hatóság Camplint azért tartóztatta le, mert Kovač megkereséséről nem értesítette az illetékes szerveket. Hogy nála járt, az akkor derült ki, amikor Kovačot a magyar csendőrök később Tüskeszernél agyonlőtték. Megtalálták nála azt a feljegyzést, amelyben Camplin neve is szerepelt. Camplin azzal védekezett, hogy a plébániára bárki mehet, és az emberek a paphoz bizalmasan fordulnak, amivel ő nem élhetett vissza. Másik ürügyként a letartóztatását illetően Camplin azt említette, hogy amikor Grősz püspök Alsólendván járt, akkor ő néhány paptársával piros szegfűvel volt jelen az eseményen, amiből egyesek tévesen arra következtettek, hogy kapcsolatuk van a kommunistákkal.379 Amint már utaltunk arra, Halász Dániel elítélése miatt a hívők erélyesen tiltakoztak.380 A lábjegyzetben ismertetett levelek mellett utalunk Horváth Imre alsó-379) Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első Jeléből Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - Budapest, 2006. (a továbbiakban: Göncz L.: Egy peremvidék hírmondói) 52. p. 380) Halász Dániel, egykor alsólendvai káplán, később nagypalinai plébános szabadon bocsátását a hívek már nagyon hamar, a letartóztatást követően tömegesen kérték. A nagypalinai ifjak és a leányok - több mint kétszáz személy aláírásával - 1941. december 2án, illetve 8-án a következő levelet küldték el Grősz József megyéspüspök címére, kérve az egyházmegye első emberének közbenjárását és segítségét: „Alulírottak azon alázatos kéréssel járulunk Kegyelmes Főpásztor Úr színe elé, hogy a Főtisztelendő Halász plébános úrnak az ügyében az illetékes hatóságnál közbenjárni szíveskedjék, számára kihallgatást kieszközölni kegyeskedjék, hogy bebizonyíthassa az ártatlanságát és mielőbb haza jöhessen és folytathassa lelkipásztori munkáját. Úgy halljuk, hogy állítólag kommunista és a magyarok ellen volt. A plébánia összes híve tudja és bizonyítja, hogy ő soha nem volt kommunista, ellenben mindig éppen az ellen küzdött és óvta a híveit; azt is tudja az egész járás, hogy nem volt a magyarok ellen, hiszen Alsólendván igen sok jót tett a magyaroknak öt évi ottani működése alatt. Tudjuk, hogy a magyarok Lendván rendkívül szerették..." A leveleket Horváth Imre alsólendvai káplán juttatta el Grősz József megyéspüspök úr címére. Forrás: Szombathelyi Püspöki Levéltár. Acta cancellarie 2815/41. 214
