Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 1. A visszacsatolt Mura mente Zala és Vas megyék törvényhatósági testületéinek ülésein

megvalósítása érdekében tanfolyamok szervezését javasolták. Feltételezhetjük, hogy a javaslat a muravidéki szlovén nyelvjárás elsajátítására is vonatkozott, ami ilyen összefüggésben a belatinci szolgabírói kirendeltség területét érintette (a javaslat 2897-es jelzéssel került be az ülés jegyzőkönyvébe).

Pehm József (a későbbi hercegprímás), amint már korábban is történt erre utalás, az átlagosnál jóval többet foglalkozott a visszacsatolt területek beilleszkedésének kérdésével, valamint a korábbi időszak viszontagságos történelmének következményeivel. Beszédeiből, javaslataiból - még ha azokkal teljes egészében nem is lehet egyetérteni - számos jelentős kérdés kerül részbeni megvilágításra, ami az adott korszak objektív megismerése szempontjából rendkívül fontos. Azzal kapcsolatosan, hogy Tóth Péter képviselő a megyéhez visszakerült járások idegen ajkú lakossága körében észlelhető nyugtalanító körülményekre utalt (amelyeket „lelkiismeretlen izgatok alattomos munkájának” minősített), Pehm József az 1942. május 15-i megyegyűlés napirend előtti indítványában a következőket mondta: „A Szent Istváni gondolat szellemében megbocsáthatunk mindenkinek, aki egyénileg vétkezett, de akik mások körében kontattak, vagy kontatnak, azoknak nincs helyük a visszakerült területen. A Murán innen ismerünk dobrovoljac, szlovén, vend és magyar kérdést. A dobrovoljacok iránt részvétet érzek, mivel Isztriából vetette ide őket az idő, nem maguk szántából jöttek. Most megint belekerültek az idők viharába. De természetesen szívesebben látunk a helyükön is magyarokat. A vendek derék, vallásos, szorgalmas, államhű elemek. Nem volt és nincs velük semmi bajunk. 1919 óta folyik azonban északról egy ún. szlovén beözönlés természetes úton és betelepítéssel a zalai részekre. Ennek eredménye az lett, hogy a Lendvavidék 18 magyar községe nincs többé. Nyelvileg vegyes községek vannak helyettük. A magyar lakosság sem kapott a jugoszláv uralom alatt a két magyar nádor birtokából semmit, mert akkor a Balkánon éltek; most a magyar uralom alatt meg azért nem, mert Európában élünk. Ők azonban azt nem értik, hogy akkor számukra öt kivándorlási iroda működött egyszerre Alsólendván, és most a magyar világban se jussanak semmihez. Járnak is szüntelen a rédicsi hercegi felügyelőséghez, kérdezgetve: hol lesz az ő birtokuk. A helyzet nem könnyű; jelentős birtok ott már nincs, összeházasodások történtek, bizonyos megfontolások is érvényesültek. De egyéni revízió alá kellene venni a szlovénoknak történt juttatásokat, a jugoszláv demarkáción túl. A demarkáción innen az elpusztult Szentgyörgyvölgye táján kellene eladó tulajdonokat a közjóléti szövetkezet pénzén megvásárolni és oda második vonalat rögzíteni.”293

293) ZML - Zala megyei Törvényhatósági Közgyűlés 1942. május 15-i ülésének jegyzőkönyve (681)

179