Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 19. A háború utolsó hónapjai

nem tudott eleget tenni a németek által támasztott követelményeknek. A németek terveivel az említett időszakban a hadosztályparancsnokság több okból sem értett egyet, hiszen a „szövetségesek” lehetetlen feladatok ellátására kényszerítették a ma­gyar egységeket. Gyakori konfliktusok keletkeztek, ami a védekezést még inkább hátráltatta. Március 28-án késő este a 23. német páncéloshadosztály a frontvonal­ról hirtelen visszavonult, ezért a Szent László hadosztály kényszerült átvenni Kehida teljes védelmét. Egy ideig sikerült megszervezni az ellenállást, azonban az éjszaka folyamán a hadosztály bizonyos alakulatai visszavonulásra kényszerültek, a had­osztályparancsnokság Zalacsányba települt át, majd néhány óra múlva már Felsőrajkra költözött át. Kehidán azt ott maradt magyar katonák utcai harcra kény­szerültek, azonban az ellenség körülzárta és megsemmisítette őket. Március 30-án a hadosztály alakulatai Zalaszentmihály irányába vonultak vissza; folyamatosan hátrálniuk kellett. Időközben a hadsereg-parancsokságtól és a németektől ellentmondásos parancsok és hírek érkeztek, így a hadosztályparancs­nokság nem tudott kellőképpen tájékozódni az ellenség mozgásáról és a tényleges helyzetről. A bizonytalan állapotban a parancsnokság elkészítette a hadosztály Radkersburgba (Radgona) történő visszavonulási tervét. Március utolsó napján a Szent László hadosztály Pusztaszentlászló, Puszta­­ederics és Pusztamagyaród területén gyülekezett. A beszámoló szerint akkorra gya­korivá váltak a németek által elkövetett erőszakoskodások, ugyanis több ízben üzem­anyagot, élelmet és más kellékeket önkényesen tulajdonítottak el a magyar alakula­toktól. A harci események szempontjából azon a napon a hadosztály fontos felada­tát képezte az a korlátozott célú katonai akció, amelyet a Lenti és Bak közötti út és vasút szabaddá tétele és tehermentesítése céljából végeztek. Április 1-jén az oroszok tovább nyomultak előre, ezért a Szent László hadosz­tály feladatául tűzték ki a Szentkozmadombja és Zágorhida közötti terület birtok­bavételét és megtartását. A feladat rendkívül nehéz volt, ugyanis Nova már a szov­jet hadsereg kezében volt, a Hernyék-környéki erdőségben óriási tűz pusztított. Mivel a terv csak részben sikerült, délután már elrendelték a hadosztály bizonyos egysé­geinek visszavonulását a közvetlen Mura mentére, Belatinc - Bántornya (Turnišče) - Dobronak területére. Másnap, április 2-án délután már általános parancs rendelkezett a hadtest egy­ségeinek áthelyezéséről Alsólendva térségébe, ahol estére a hadsereg-parancsnok­ságtól a hadosztály újabb feladatokat kapott. Völgyifalu határában koncentráló­dott nagyobb magyar katonai egység. A magyar hadsereg teljes lovas hadosztályát a 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom