Török Károlyné Miszori Marianna (szerk.): Virággal ékes. A népi bútorfestés hagyományai (Zalaegerszeg, 2012)
A népi bútorfestés visszatanításáról
A NÉPI BÚTORFESTÉS VISSZATANÍTÁSÁRÓL Századunk, a XXI. század egyik nagy kihívása felgyújtott kulturális értékeink megőrzése, továbbadása a felnövekvő új generációknak. A magyarság régi népéletének kultúrájában a népi művészet területén nagy jelentőséggel bír a népi bútorfestés. Részint a még látható hajdani festett bútorok, tárgyak azok, amelyek őrzik e már feledésbe merült és letűnt korszak egyik legszebb mesterségét, részint a meglévő tudásanyag birtokában lévő mesterek adhatják át az utókornak ezt az értéket a visszatanítás útján. A népi bútorfestés visszatanításának folyamata jelentős szerepet kapott az elmúlt években, különösen akkor, amikor néprajztudósaink, kutatóink és a népművészettel aktívan foglalkozók az úgynevezett ritka mesterségekre fókuszáltak. Nos, ebbe az úgynevezett ritka mesterségnek nevezett kategóriába sorolható mai korunkban a festett bútorok elkészítése. Ám hogy is képzelhető el a visszatanítás folyamata abban a tárgyi környezetben, miliőben, melyben manapság élünk, hiszen megváltoztak szokásaink, nyelvi kincsünk, viseletűnk, lakóházaink és a lakáson belüli berendezési tárgyaink, bútorzatunk is? E megváltozott világban arra vállalkozni, hogy érdeklődést keltsünk fel egy régi mesterség iránt, mely produktumai nem a jelenlegi általánosan megfogalmazott trend irányába mutatnak - talán merészségnek is tűnhet. Mégis érdemes. Neves néprajzkutatók vitájának témakörébe tartozik manapság, hogy a hagyományápolás szó, vagy akár a hagyományőrzés kifejezés helytálló-e, hiszen nem ápolni, védeni és őrizgetni kívánják a mesterei és tudói a hagyományt, hanem továbbadni, minél szélesebb társadalmi rétegeket megismertetni vele, sőt ez esetben visszatanítani a régi fortélyokat. Az első és talán legfontosabb dolog a népi bútorfestés visszatanításának lépcsőfokaiban, hogy a mesterségre való figyelemfelhívás alkalmaikor meggyőzően álljon rendelkezésre az a szakirodalom, színes képi és tárgyi anyag, mely meggyőzi a leendő bűtorfestő tanítványokat e szakma szépségéről. Tehát elsősorban a tetszés felkeltése az, amely aztán magával hozza, vonzza a visszatanítás folyamatát. Nagyon fontos, hogy minden korosztály számára értékes, tetszetős bemutató alkalmak kapcsán legyen kézzelfogható festett tárgy, vagy akár ajándéktárgy, kisebb bútordarab, ami kedvet ébreszt annak elkészítéséhez. A népművészet más ágaihoz hasonlóan, (például a népdalkörök, hímző-körök, mesemondó-körök öszszej övét elein), e területen is óriási közösségépítő szerepe van a többgenerációs visszatanításnak. Minél szélesebb korosztály festi a bútorokat, annál szélesebb a spektruma az új motívumok létrehozásának, a tapasztalatok átadásának, cseréjének. A festett bútor elkészítése időigényes munka, napokig, hetekig tarthat. Ezért a tanítás kezdetén apró tárgyakon, diófakorongon, kis méretű fenyőfa anyagból kivágott kazettán mutatható be a csiszolás, alapszínnel való festés, mintarajzolás, színes motívumok festése, a minták kontúrozása, a tartósítás, vagyis lenolajozás technikája. E mozzanatok közben nagyobb létszámú bemutató alkalmakkor lehetőség van az új ötletek, tervrajzok, mintavariációk, innovatív jellegű tárgyakat bemutató tervek összegyűjtésére, elkészítésére. És talán ebben rejlik az a varázs, amely átmenti a bútorfestés örökségét mai korunkba. A régi festett ládák, székek, tükörrámák, asztalok áthajolhatnak a mai kor igényeinek megfelelő alkotásokba. Milyen gyönyörű és praktikus egy- egy festett só és borstartó, rajta a piros tulipánnal, vagy a mai asztalra is kitehető és divatos monogramos szalvétatartó, vagy akár a kis festett sámli, mely gyerekszobák éke lehet a rá festett életfa motívummal, a régi ruhafogast felváltó mai fontos kiegészítő, a festett fali kulcstartó, a mai szobákba is újra divatba jött festett koronás tükörráma, mely a háziak monogramját vagy keresztnevét viseli. A régi népélet és szokásrendszer, a jeles ünnepek megtartásának újjáéledése a festett tárgyakban is megújulást hozott és hozhat a mai korhoz igazodva, jó példa erre a festett fa adventi mécsestartó, mely az asztali adventi koszorúk utódja lehet. így lehetőség nyílik a néprajzi értékek bemutatásán túl, a festés tanítása kapcsán a régi szokásrendek felelevenítésére, a hagyományos motívumvilág ismereteinek átadására. 36
