Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Hagymás István

pincébe, hol felhoztuk őket." Tetszett neki, aho­gyan Szlovénia vezetői kezelték ezt a szituációt, valamint ahogyan az emberek összefogtak egy közös célért. Ekkor érezte azt, hogy jól döntött az ideköltözés kapcsán, bár az első tíz évben erős honvágya volt. A foglalkozása pszichiáter. Szereti a munkáját, s egyben a hobbija is. Viccesen azt mondja: „én a szabadidőmben bejárok dolgozni a rendelőbe." A mai napig szívesen foglalkozik fotózással és írással is. Számára összefüggés van e három do­log között, méghozzá az, hogy próbálja megfej­teni, ami mögöttük van, vagyis a titkot. Az írá­sok olvasásakor azt próbálja megfejteni, hogy mi van a sorok között. Amit ő első olvasatra megért, azt félreteszi. A képek estében az érdekli, mi rej­lik mögöttük, és egy kicsit az énnek a kivetülése, egyfajta magamutogatás; a pácienseinél pedig a történetük. A titok érdekli. Mi van mögötte, mit lehet kezdeni vele, és ez sosem untatja. Megpró­bálja vizualizálni a történeteket, hogy ezek mi­lyen összefüggésben vannak a páciens életében történő dolgokkal és körülményekkel. Egy kicsit az orvosi aktuálpolitikára is rátértünk, ahol szerinte nagyon egyszerűen meg lehet­ne szüntetni a hosszú várakozási időt, mégpe­dig több orvos, nővér, egészségügyi szakember foglalkoztatásával. Az orvosi szakmának már nincs akkora presztízse, mint volt - a végzettek közül már sokan tudják, melyik országban fog­nak elhelyezkedni, vagyis hova mennek tovább nyugatra. 25 éve ő és a kollegája látta/látja el a Muravidéket, ahol az ő szakterületén - a véle­ménye szerint - a lakosság számát figyelembe véve legalább öt szakemberre lenne szükség a megfelelő csapattal. Szeret itt lenni, szereti az itteni ízes beszédet, de... „Mindennap szembesülök azzal, hogy a nyelv romlik, és haldoklik. ...és ezzel a nép is. Én pedig próbálok jópofát vágni ehhez. S ezt a legjobban abban látom, hogy tele van szlovén kifejezéssel a magyar nyelv, vagy amikor a ma­gyar ember három magyar mondat után átvált szlovénra, ezeket nem bírálom, de elszomorít." S megrögzött kétnyelvűoktatás-ellenes, szerinte is, mint már oly sok más ember szerint a Muravi­déken, ez a biztos asszimilációhoz vezet. De hisz még a csodákban, vagy legalábbis szeretne hinni bennük: „S ha hiszem, akkor talán látom is." Az írásaival az a célja, hogy inspiráljon máso­kat, hogy kedvet kapjanak különböző művészek megismeréséhez, mint például Gálics István, Federico Fellini, József Attila, Shakespeare stb. „Az írás úgy született, hogy azok az olvasmá­nyok, amelyeket olvastam, hatással voltak rám, hogy szükségszerűnek találtam leírni az élmé­nyeimet. Megfogtak a gondolatok, elragadtak, és elkezdtem róluk írni. Ezek a gondolatok érle­lődtek bennem, van, hogy 10 évig is. Megírtam, és ki is adtam őket. Valójában ez egy értelmezés, ahogyan én látom a dolgokat. Fellini filmjeiről is több írást alkottam. A fő cél, hogy kedvet csinál­jak a többieknek, hogy olvassanak olyan alko­tókról, mint Shakespeare vagy Csontváry stb." István nem regényeket vagy verseket ír, hiszen véleménye szerint az nem az ő stílusa, inkább mások munkáját szereti értelmezni. Úgy gon­dolja, hogy vannak olyan dolgok, amelyeknek lehet más olvasatuk is, és ő pont ezeket próbálja meg előtérbe hozni. Eldöntötte, hogy elemzi Shakespeare összes művét. Ennek egy része már megjelent, és az elkövetkező tíz-húsz évben pedig szeretné még feldolgozni a fennmaradt részeket is. 2-3 éven­ként jelenne meg egy kötet 5-6 műnek az elem­zésével. „Gyűlnek a cédulák, s ha megvan há­rom kiló, akkor aztán jön az összegzés. Bele kell hullani egy más létállapotba, s ez a legnehezebb, mármint funkcionálni a mindennapokban, az­tán átkattanni a shakespeare-i nyelvre és arra a szimbólumkészletre." Nincsen mobiltelefonja, mivel nem szereti a használati utasításokat, valamint inkább a sze­mélyes kommunikáció híve, de ha valaki még­is el szeretné érni, akkor hívhatja otthon vagy a rendelőjében megtalálható vezetékes telefonon. Azt üzeni a mai fiataloknak, hogy „higgyenek magukban; hallgassanak József Attilára, és a fiúk legyenek fiúk, a lányok pedig lányok; tán­coljanak, szeressék egymást, valamint azt, hogy ne hagyják magukat; ne hagyják, hogy kizsige­relje őket a mókuskerék, hogy kiégjenek, keve­sebbet telefonozzanak, internetezzenek, és töb­bet beszélgessenek. Konzervatív vagyok, ezért is szeretem a közvetlen kapcsolatot, emellett romantikus személyiségnek tartom magam." Valami olyasféle fiatalokra gondolt Hagymás István, mint amilyenek ők voltak. Lejegyezte: Tivadar Martina és Močnek Ottó-43-

Next

/
Oldalképek
Tartalom