Kepéné Bihar Mária - Kósa Klári - Lendvai Kepe Zoltán: Lakosi fényképek (Lendva, 2019)

Lakosi fényképek

közösségi munkákat a téglavetés, a házépítést megörökítő felvételeket, külön figyelemreméltó csoportot pedig a cséplési képek alkotnak. Elgondolkodtató ezek jelentős számban való előfordulása, amelynek egyik feltételezhető oka lehetett, hogy éppen a cséplőgépek üzemeltetői voltak az első fényképezőgépek tulajdonosai is. Sajnos kisebb számban találunk olyan fotókat, amelyek a faluképet, a település középületeit, lakóházait örökítik meg, éppen ezért nagy értékkel bírnak. A digitális korszak előtt a képkészítés költségessége miatt a családi fényképek középpontjában az embernek kellett állnia. Falurészeket, utcarészleteket, lakó- és gazdasági épületeket inkább csak háttérként láthatunk a képeken. A településről készült képek figyelemreméltó csoportját képezik az árvizek idején készült képek, amely a Mura menti élet fontos mozzanatának megörökítése. A cséplés és a házépítés mellett a képeken csak később jelennek meg a szőlőhegyi munkák és vígasságok, a közös kapálások és szüretek, valamint a különleges tevékenységek, mint a disznóvágás vagy a vadászat.

Egy-egy régi, gondosan megőrzött fénykép nemcsak családi emlékekkel ajándékoz meg bennünket és nemcsak annak érték, akinek a szerettei, régi ismerősei néznek vissza róla, hanem mindenkinek. A fényképek olyan történelmi információkat, emberi történeteket, tanúságokat hordoznak, amitől csak gazdagabbak lehetünk. A régi fotográfiák gyűjtése és közzététele szerencsére reneszánszát éli. Reméljük Alsólakos és Felsőlakos példája más falvakat is arra ösztönöz majd, hogy összegyűjtse és kiadja régi fotóanyagát. Egy dologról azonban nem szabad megfelejtkeznünk, ami mindannyiunknak egyenként is személyes felelőssége. A fényképeknek a valódi értékét a mögöttük lévő tudásanyag jelenti! Amíg lehet, addig érdemes minél több információt összegyűjteni és feljegyezni a hátoldalukra arról, mikor készült a kép, hol,

fotografije o pomembnih skupnih vaških opravilih, kot so na primer izdelovanje domače opeke in gradnja hiš, prav posebno in zelo pomembno skupino pa predstavljajo posnetki mlačve žita. Zanimivo je spoznanje, daje teh fotografij relativno veliko, vzrok za to pa je najverjetneje v tem, da so bili lastniki mlatilnic velikokrat tudi lastniki prvih fotografskih aparatov. Žal pa je relativno majhno število posnetkov, ki prikazujejo podobo vasi, javnih zgradb in zasebnih hiš, so pa ti ravno zato toliko dragocenejši. Zaradi visokih stroškov izdelave so bili pred digitalnim obdobjem v središču družinskih fotografij seveda ljudje. Na teh posnetkih lahko dele naselij, ulic, stanovanjskih hiš in gospodarskih objektov vidimo večinoma le v ozadju. Med fotografijami o naseljih pomenijo zelo zanimivo skupino posnetki, ki so nastali med velikimi poplavami in so prav zato izjemno pomembni pričevalci življenja ob reki Muri. Razen mlačve in gradnje hiš so se fotografije, ki prikazujejo druga opravila, kot so na primer okopavanje goric, trgatev, veseljačenje v vinogradih, koline ali lov, pojavile nekoliko kasneje.

Stara, a skrbno ohranjena fotografija nam ne nudi le družinskih spominov in ni dragocena le tistemu, čigar sorodniki ali stari znanci so na njej upodobljeni, temveč tudi vsem drugim. Fotografije nosijo v sebi vir zgodovinskih informacij, človeške zgodbe in spoznanja, ki nas vse bogatijo. Na srečo pa zbiranje in objavljanje starih fotografij danes doživlja svojo renesanso. Upamo, da se bodo po vzoru Dolnjega in Gornjega Lakoša za zbiranje in objavo starih fotografij odločila tudi druga naselja. Pri vsem tem pa ne smemo pozabiti na pomembno dejstvo - ki je hkrati tudi osebna odgovornost vseh nas - da je prava vrednost fotografije v informacijah, ki jih nosi v sebi. Prav zato je potrebno - dokler še lahko - zbrati čim več podatkov o posnetkih in jih zapisati na hrbtno stran fotografije, predvsem pa podatke o tem, kdaj, kje in ob kakšni priložnosti je nastala in koga prikazuje.

13