Kerecsényi Edit: Hetési női viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében (Zalaegerszeg, 1999)
Kik, mikor és hol készíthették és viselték a többnyire az örökösöktől vásárolt darabokat?
varrott bokrosujjú ing s körülbelül 8 hímzett vállkendő is tartozott. Halála után ezeket kívánságára részben a koporsójába helyezték, de számos darabot még életében szétosztott a menyei között. Az édesanyjától örökölt két szép. hímzett pacsát azonban férjének és sógorának adományozta szemfedélként. Utóbbiak be is kerültek amazok koporsójába. Számos viseleti darabot pedig: állítólag 6 kontyot a hímzett pántlikákkal, 2 felsőszoknyát, 2 hímzett kötényt, 4 vagy 5 „bokrosüngöt” valamint 1 „kasmérlájbit” a ljubljanai múzeum vásárolt meg a családtól. A másik radamosi viseleti együttes az 1920 táján elhunyt Illés Anna férjezett Bíró hagyatékából került Muraszombatba. Leánya, Göncz Rozika, született Bíró (1903) így emlékezett erre: „A két melkötü kendüt (E 498 és E 500), amit Murskába eladtunk, anyám viselte még haláláig, mint a küvarrott, szatin elekötüt (kötényt) (E 560) is. Kontyos asszony vót ő is, de pacsát már nem viselt, csak a padláson, tulipános ládájában tartogatta, miként a kiklinyeket és a szép küvarrott pruszlikokat, elekötüt is.... (Az egyik kötényt - szokta emlegetni - egy Rudas Anna nevű özvegyasszony varrta és hímezte, aki ezzel foglalkozott. Napszámba ledolgozta, meg zsírt és lisztet is adott neki érte.) Vót neki kiklinye is, de már nem hordta, összekészítette és beletettük a koporsujába.. Szép főszedett gallérja (derékpántja) vót. És beletettük a cifra puruszliját is... ” Jelentős a részint Radamoson, részint Göntérházán vásárolt azon együttes, mely Furján Rozália született Gerencsér hagyatékából származik, aki 1951-ben, 88 éves korában hunytéi. Rozália apjának mintegy 5 hektár földje volt, így gazdag stafírungot kapott. Ebből 2 hímzett vállkendő, 1 női ing, 1 ünneplő puruszli, 1 leánykakötény, 1 hímzett szövetdolmány, 1 gyönggyel kivarrott, kötött kesztyű, 1 kasmír konty és kontyfűző, 1 gyöngysor és néhány pántlika került a múzeumba. (E. 35-E 43 és E 597). „Mondták, hogy nagyon szép leányka volt, és szeretett divatosan járni. A puruszliját és a piros kockás dómányát meg is csodálták mindig a templomban... ”A két fehér „melkötü kendüt” azonban a rokonok szerint ő is apai nagyanyjától, Danes Borbálától örökölte, aki kontyos asszony volt még, bár pacsát nem hordott már. Furján Rozália Göntérházán született és élt, s az ottani temetőben is nyugszik. A Kapcán vásárolt gyolcs- (E 89) és vászoning (E 461), valamint egy vászonszoknya (E 93) származási helye Gyertyános. Itt élt ugyanis Szarjas Katalin született Kepe haláláig, kb. 1958-ig. Szüleinek 8 hektár földje volt, tehát módosként tartották számon. O is „kontyos aszszony” volt, és fehér „házivászony kiklinyben” temették el. Unokája, Rudas Katalin született Szarjas (1922) nagy szeretettel és kitűnő megfigyelőkészséggel beszélt a nagyanya öregkori viseletéről, szokásairól, többek között arról is, miként szokta „felvarratni” vele, a szinte még gyermek unokával a kontyát. Juretics Miska Kati, született Both Kati, édesanyjától örökölt hímzett kötényét (E 605) valószínű, hogy Lakosban készítették. Itt élt az anya, Both Ilona, aki 1932-ben, körülbelül 85 éves korában halt meg. Az idős rokonok szerint hófehér kiklinyben, előtte szép, fekete, hímzett szatén kötényben, kivarrott váll kendővel, fején pacsával került a koporsóba. De kontyos asszony volt még az anyós, Magyar Rozália is, aki 1941-ben hunyt el, és 1894-es tulipános ládája több, mint 100 viseleti, háztartási és használati darabbal együtt 1995-ben a lendvai Vármúzeum gyűjteményébe került. A Pincén vásárolt hímzett, fehér vállkendőt (E 499) az 1902-ben Csentén született Horváth Rozália - aki 1920-ban Petesházára Kosa Pálhoz ment feleségül - édesanyja, a gyertyánosi Zsoldos Rozália kaphatta 1900 táján a kelengyéjébe. Érdekessége, hogy fetűnően sok rajta a piros hímzés. Az idős asszony szerint azért, mert a he tési viselet akkor már leáldozóban volt. A felsőlakosi hímzett vállkendő (E 579) Fehérné Both Ilona kelengyéjéhez tartozott, aki 1952 táján hunyt el még kontyos asszonyként. A kikliny (E 58) édesanyjától maradt reá. A Völgyifaluban vett hímzett kötényt (E 544) viszont az 1952-ben elhunyt Bíró Vendelné Both Kati, aki Lakosból került oda, még viselte. Bár az is lehet, mondták, hogy ő is módos anyósától örökölte. Összességében tehát mintegy 10 település: Alsó- és Felsőlakos, Csente, Göntérháza, Gyertyános, Kót, Petesháza, Radamos és Völgyifalu néhány asszonyának illetve azok elődeinek - de ezek között is csak elvétve akadt már pacsát viselő - ruházatán keresztül tanulmányozhatjuk a hetési női viseletét. Sajnos, pacsát, hímzett bőrködmönt, piros szegélyű csizmát Vlasta Koren nem talált már, emlékük azonban - amint olvasható - él még a népi emlékezetben. „A nagynénim az még kontyos asszony vót. O vót Szekeres Rozália és 14-ben halt meg Csentibe. Ami kis ruhája maratt, azt elkérték más kontyosasszonyok, azok szaggatták el. De 15 (1915) után már 7
