Bellon Tibor (szerk.): Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből, emlékeiből (Lendva, 2004)
Tökmagköpesztés
TJLököt a falvainkban régóta termesztenek. Amíg ki nem találták a gyomirtó szereket, a tök békésen megfért a kukorica között a földeken, ahol a bab és a káposzta is megtermett. Hogy mennyire ártott a kukoricatermésnek, nem tudom, de valamikor több hasznos növényt termeltek a kicsiny földeken, mint manapság. Kukoricavetés után a kezembe adtak egy kapát, egy tarisznyában kicsit előre megnedvesített tökmagot, és máris indultam tökmagot ültetni. Néhány lépés után a kukorica sorába kapával lyukat vágtam, beletettem 2-3 szem tökmagot, majd földet húztam rá. Nem kellett sűrűn, minden sorba ültetni, mert ha kikelt, úgyis benőtte az egész kukoricaföldet. Még a szomszéd földjére is átkúszott, és onnan kellett visszahúzogatni. Ügy tartották az öregek, ha fiúgyerek ülteti a tökmagot, akkor sokkal nagyobb tökök teremnek, mintha lány vagy asszony ültetné. Amikor ősszel a kukoricaszedés után levágták a szárat, láthatóvá vált a sok sárgás-zöldes színű tök. Még a tél beállta előtt állatokkal etették, de a pajtában, ha meg nem fagyott, még sokáig elállt. Mindig annyit magoztak ki, amennyit megetettek, mert a kimagozott tök nem áll el sokáig. A puha, kicsit éretlen tököt nem lehetett kimagozni, de összevágva még a tehenek is megették. A kemény, érett tököt azonban nem lehetett a teheneknek adni, mert könnyen megfulladtak volna tőle. Azt leginkább sertésekkel etették meg. Ahogy fogyott a tök, úgy nőtt a kiszedett tökmag, amit a házak és istállók padlásán szárítottak meg. Amikor beköszöntött a tél, a mezei munka elfogyott, megkezdődött a tökmagköpesztés. Összejöttek a szomszédok, és vidáman, mesélgetve köpesztették a tökmagot. Ez a kedves, téli szórakozás is megszűnt azóta, ahogy divatba jött a héj nélküli tökmag termesztése. A köpesztés néha hetekig is eltartott. Akinek kevés termett, nem bajlódott vele, hanem a boltban becserélte tökmagolajra. Természetesen ilyenkor jóval kevesebbet kapott, mintha megtisztítva elvitte volna a malomba. A göntérházi gőzmalomban volt egy tökmagolaj-sajtoló berendezés. Ide járt a környék falvainak népe, ahogy mondták: megyünk a tökmagmalomba! Egy alkalommal én is megtapasztaltam a tökmagolaj előállításának módját. Ügy történt, hogy az akkori legjobb barátom, Ferkó elhívott este a malomba, ahol a szülei éppen olajat készítettek. Sötétben mentünk, késő este, de ketten voltunk, nem féltünk. Ott aztán látnivaló bőven akadt! Először ledarálták a száraz tökmagot, majd nagy fateknőkben jól meggyúrták. Langyos vízzel megöntözték kissé és kevés sóval ízesítették. Utána nagy öntöttvas edényekben megpirították. Közben vigyázva keverték, hogy csak piruljon, de oda ne égjen. Végül nagy főfás prés alá került. Ilyennel préselték ki a szőlőt is. A különbség csak annyi volt, hogy itt a zúzott szőlőt összetartó katróc helyett egy 30-40 cm-es átmérőjű, és kb. 20 cm mély üregbe, a présmelencébe rakták a pirított, őrölt tökmagot, melyet betakartak egy durva vászon ruhával. Akkor még nem találták ki a hidraulikus prést, a munka jó része emberi erővel történt. Ahogy ráeresztették a főfát, máris kicsordult a finom, illatos tökmagolaj. A tökmagolaj előállításának még egy egészen primitív változatát is ismerték vidékünkön. A magot erősen megszárították a meleg kemencékben vagy a konyhai sütőkben. Majd kásatörő nagy mozsárban apróra összezúzták. A zúzalékot a nagy üstben forró vízbe tették. Főzés közben az olaj feljött a víz fölszínére, ahonnan kanállal leszedegették. Ez az olaj, bár ízre megegyezett a malomban készülttel, nem volt tartós, hamar megavasodott, gyorsan kellett fogyasztani. A préselés után maradt, formákba nyomódott pogácsa teljesen kemény és száraz volt, amit disznókkal etettek meg. Ezeket előre megáztatták, darabokra törték. A tökmagból készült olajat Szlovéniában és Horvátországban mindenhol fogyasztják, az osztrák sógoroknál Grácig is ismerik. Az utak mellett táblák hívják fel a figyelmet, hogy tökmagolaj van eladó. Én meg is kóstoltam, de egyik sem közelíti meg azt a minőséget, amit itt nálunk, meg Vas és Zala megyében csinálnak. Az egy kicsit keserű ízű volt. A tökmagolajat sokféleképpen fogyasztották. Én legszívesebben az olajos hagymára emlékszem. Az itthoni, kemencében sütött puha kenyérrel a legfinomabb eledel volt!
