Mészáros Klára: Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból (Lendva, 2004)
A levél mai olvasata: Patrone colendissimus A Nagyságod hazajövetelét mikorra várhassam, nem tudom. Úgy reméltem, hogy ennyire nem halad, de megcsalattam intézésemben. Ha Pécsben Nagyságod elvégzi is a foglalatosságait, attól tartok, hogy Ciyőrbe nem megy és így itt nekem újabb unalmasságra való galibám érkezik. Igaz szívvel írom Nagyságodnak, hogy ezt a hozzánk való mostohaanyai kedvét nem tudom mire vélni és magyarázni, mivel négy hónapja immár, hogy egy fillémyi segítséget nem vehetünk Nagyságodtól, noha mások előtt mindazáltal palástolja dolgát és leveleiben is úgy írta, hogy Pornónak és a keresztességnek jövedelmét reánk fordítja. Némelyik nap csak jó szót sem vehetek Nagyságodtól a költség felől, hanem másokra igazít, hogy kölcsönt vegyek fel, melyet három ízben is cselekedtem, és ha más nem könyörült volna rajtam, csak útiköltséget sem adhattam volna a páter provinciálisnak, ki itt való tekergésünkön eléggé szánakodék. Most rajtam van a szüret, de sem ebem, sem macskám, sem pénzem hozzá, kivel segítsem magamat. Bezzeg Nagyságod ígéretei nem ezek voltak ám ezelőtt két esztendővel, és ha mi is abban hibát vélhettünk volna, hogy lenne, távol néztük volna Sopront, míg a csomóját másképpen meg nem kötöttük volna. Én nem tudom, mi veszté eszét Nagyságodnak, hogy ily hamar hűlékennyé tette is szándékát és kifáradt belőle, minek előtte csak hozzá kezdett volna is jó módjával. Borokkal minden embert kínálok, de senkinek nem kell, és ha felét eladván, annak költségét a mindennapi szükségre fordítom, mit költsék a szőlőkre, amiknek kettei, most is félig pusztán állnak, ezen a télen el akarnám kezdeni a verem ásását. Keseredett szívvel virradok meg naponkint, mert az alattam valók igazára gondot kell viselnem, és nem tudom, honnan legyen meg ruhájuk, gyertyájuk, télre való fájuk az iskolákkal együtt. A tavalyi mestereket máshová kellett expediálnom ruhával, útiköltséggel, úgyhogy ez a nyomorult rezidencia más kollégiumoknál szóba ne essék, lássa Nagyságod, resolute írja meg vagy nekem, vagy a páter provinciálisnak, mit akar velünk cselekedni, ha akarja-e ittlétünket avagy nem, mert én, tudja Nagyságod és akármelyik is közülünk, másutt nagyobb lelki csendességgel találjuk praebendánkat. Széllel nem élhetünk, sem rendünkön kívül való koplalást vagy rongyoskodást be nem hozhatunk szerzetünkbe. Ha Nagyságod azt akarja, hogy táskával keressük kenyerünket, azt is megcselekszem, 44
